A fővárosi pedagógiai szeminárium története [antikvár]

Az idén 85 éves Fővárosi Pedagógiai Intézet történetének első - meghatározó - szakaszára tekint vissza a Bárczy könyvtár 3. kötete. Az intézet jogelődjét a főváros polgármestereként Bárczy István alapította, s ez különösen indokolttá teszi, hogy e jeles évfordulón a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumról és gyakorló intézményeiről készült első összefoglaló munka a róla elnevezett sorozatban lásson napvilágot. Bárczy, aki 1901-ben lett a Székesfővárosi Tanács Közoktatási Ügyosztályának vezetője, már akkor hangot adott annak a meggyőződésének, hogy „a nép gazdasági haladásának, gazdasági függetlenségének természetes előfeltétele az általános alapú, sokoldalú műveltség és ép erkölcsi érzék. így válik a nevelés és művelődés, egyszersmind a nép gazdasági előrehaladásának legbiztosabb eszközévé." Ezért tett olyan sokat Bárczy István a „népművelésért", ezért indította útjára Weszely Ödönnel (aki később a Pedagógiai Szeminárium első igazgatója volt) 1906-ban a Népművelés című lapot, és ezért bábáskodott 1912-ben a Szeminárium létrehozása fölött. A Szeminárium megszervezése éppen úgy a fővárosi népművelés szolgálatban állt, mint a neves iskolaépítési program, vagy a napközi hálózatának kialakítása. A Szeminárium Mária Terézia téri (ma Horváth Mihály téri) épületének patinás nagy-előadójában és tantermeiben a kor legnevesebb tudósai és a gyakorlóóvoda és -iskola kiemelkedő képességű pedagógusai adták át ismereteik, tapasztalataik legjavát a fővárosi tanítónőknek és tanítóknak. A magas színvonalú népoktatás szolgálata mellett a legkorszerűbbnek számító nemzetközi pedagógiai áramlatok hiteles bemutatása volt a Szeminárium másik meghatározó jellemzője. Az intézet Vendégkönyvében ma is ott olvashatók - többek között - Georg Kerschensteiner és Maria Montessori sorai.