A Gépészmérnöki kar 130 éve [antikvár]

A Kárpát-medencében élő magyarság több mint 1100 éves történetében fontos szerepe volt az oktatásnak, a művelődésnek, s ezen belül a technikai kultúrának. A létrejött magyarországi egyetemeken - 1367 Pécs, 1395 Óbuda, 1467 pozsonyi Academia Istropolitana - több neves természettudós is tanított, köztük Regiomontanus, aki Mátyás király udvarában Budán írta 1474-ben Ephemerides c. munkáját, amely a középkor hajósainak volt nélkülözhetetlen szakkönyve. Az óbudai egyetem címere Az első magyarországi egyetemek rövid életűek voltak. A felsőoktatás újjászervezésére a reformáció kezdete után, a három legjelentősebb egyház - katolikus, református, evangélikus - egyaránt kísérletet tett (Debrecen 1536, Gyulafehérvár 1556, Pápa 1585, Eperjes 1667). Ezeken a főiskolákon, akadémiákon a magas színvonalú oktatás hatással volt a természettudományos művelődésre is. Debrecenből indult pályája Segner János Andrásnak (1704-1777), aki a turbina ősének, a „Segner-kerék"-nQk feltalálója volt, Göttingen, Jena, Halle egyetemeinek később tudós professzora lett, a göttingeni csillagvizsgáló alapítója. A Hold egyik kráterét róla nevezték el. A magyar felsőoktatás 17. századi történetében meghatározó állomás volt 1635, amikor Pázmány Péter (1570-1637) Nagy-