A gépészmérnöki kar tudományos évkönyve 1962 [antikvár]

ELŐSZÓE kötet áttekintést nyújt a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara tanszékeinek a felszabadulás óta végzett tudományos munkásságáról, majd kereken 20 szakcikkben ízelítőt ad oktatói tudományos felkészültségéről és eredményeiről.Elöljáróban szeretném röviden vázolni a kar kutató tevékenységének fejlődését megalakulása óta.A Gépészmérnöki Kar létesítésének időpontját az 1871. évre tehetjük, amidőn a hosszú harc után létrehozott József Politechnikum belszervezeti szabályzata" rögzíti az ilyen célkitűzésű gépészmérnöki szakosztály" megszervezését. Az ipar és a közlekedés akkori állapotát tükrözi, hogy ebben az évben a karnak még csak 15 hallgatója volt szemben a 105 mérnökkari hallgatóval. A fokozódó iparosodásnak megfelelően azonban, a századforduló évében, több mint 800 hallgatójával már az egyetem vezető karává vált.Az első világháború végéig terjedő időszakban egyetemünk és ezen belül a Gépészmérnöki Kar fejlődési lehetőségét az elért eredmények és a kifejtett erőfeszítés ellenére döntő módon e korszak társadalmi és gazdasági viszonyai szabták meg. Az anyagi eszközök és egyéb lehetőségek alig voltak elégségesek, és a korszerű oktató- és kutatómunka fenntartása ez időben elsősorban néhány kiemelkedő munkásságú professzor személyes érdeme.A Gépészmérnöki Karon működött Rejtő Sándor (1853 1938), a mechanikai technológia tudományának kiváló művelője, az anyagvizsgálat magyar úttörője, akinek nagy érdeme van a magyar textilipar megalapozásában is; Bánki Donát (1859 1922) a magyar műszaki élet egyik vezéralakja, a motortechnikában forradalmi fejlődést létrehozó karburátor, a Bánki-féle motor, a világszerte alkalmazott Bánki-turbina feltalálója.A kiváló professzorok munkássága első ízben hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar ipar számára hasznosítható tudományos eredmények elérésének fontos feltétele az egyetemi kutatólaboratóriumok létesítése.A Tanácsköztársaság idején egyetemünk és a kar előtt új lehetőségek tárultak ki. Az intézkedések egész sora nyilvánvalóvá tette, hogy a tanácskormány felsőoktatásunk és tudományos életünk fellendítését elsőrendű fontosságúnak tartja. Az újjászervezett építészmérnöki szakosztályhoz hasonlóan megkezdődtek a Gépészmérnöki Kar reformjának munkái is. (E terv kellő értékeléséhez megemlíthetjük, hogy a javaslatok közül számos csak évtizedek múlva került megvalósításra.) A nagyjelentőségű intézkedések folytatását melyek közül az ipari és az oktatói munkabér aránytalanságainak megszüntetését, az oktatói kar bővítését, az uralkodó osztály művelődési monopóliumának felszámolását kell megemlíteni a Tanácsköztársaság bukása megakadályozta.5