A gödöllői Teleki Pál Egyesület évkönyve 2012 [antikvár]

GARAY JÁNOS: VEZÉRHANG (részletek) Megjártam a hont, ősim temetőjét, Andalgtam a hősök dicső porán; HaUjam a vésznek rejtélyes zenéjét. Melyet süvöltött gyászos éjszakán; Hoztam virágokat, mik a Regének Tündér kezétől sírj okon növének. mindeg5dknek fény ragyog nevéről, S mindegyikének nyertem válaszát, -S kinek tettéről nem, daUok híréről, Amint adák Történet s Monda át. Múlt és jövő közt hídul áU az ének, Közötte a valónak és mesének. - Az ekiyugodt nap bíbor fellegében Elvész a fény vakító aranya, A félhomály bájt hint el a vidéken, S szebben ragyog fel a táj alkonya: Ekkép a múltnak tisztes fátyolában Saját varázsban szebb, saját világ van! A fény ragyog, de nem vakít tüzével, A seb bíborfolt, vére megszűnik; Nagyság, erény, úgy a bűn és a tévely, Sallang és cifra nélkül feltűnik. S a képre, mint szelíd hold éjszakára, Leng kegyelet s emlékezet sugára.