A Gömör-Kishonti Múzeumegyesület Évkönyve (1995-1997) [antikvár]

Előszó az Évkönyvhöz1907-ben Dr. Veress Samu szerkesztésében tartalmas kis füzet készült Lévay Izsó rimaszombati könyvnyomdájában: A Gömörmegyei Muzeum-egyesület Evkönyve 1906. évről címmel. Az akkor immár negyedszázados Egyesület első ilyen jellegű kiadványa információkat tartalmazott az Egyesület történetéről, munkájáról és a Múzeumról is. Ezek az információk értékesek voltak a kortársaknak, de még nagyobb értéket képviselnek jelenleg, az utókor számára. Az Egyesület - a szocializmus 40 éve alatti kényszerszünet után - újraalakult és szellemiségében folytatni kívánja az elődök munkáját. De mit is lehet és kell tudni erről az Egyesületről? Mi mindent tettek, mivel foglalkoztak az elődök", és mi az újraalakítok célja, elképzelése? Milyen információkat kaphatunk a történelmi Gömör mai múzeumairól? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kísérel meg választ adni Évkönyvünk. Kérdés, a mai elektronizált" világban van-e még keletje a könyvnek, az Évkönyvnek, van-e igény információkra" ilyen formában? Érdeklik-e ezek a kérdések a ma emberét, hány embert érdekel még ma a múzeum, a történelem, a régészet és a néprajz, van-e még egyáltalán igény a humán kulturára? Abban a tényben, hogy ez az Évkönyv megjelenik, benne rejlik a szerkesztők válasza a fenti kérdésekre. Ha közreadják, remélik, hogy a válasz: igen. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a történelem ismerete, a múlthoz való kötődés az önmeghatározásnak, önbecsülésnek nélkülözhetetlen alapfeltétele. Az Évkönyv célja persze nem lehet az, hogy megismertessen múltunkkal. Irreális, túlzó elvárás lenne ez magától a Gömör-Kishonti Múzeumegyesülettől is. Az viszont határozott célja az egyesületnek, hogy minél szélesebb körben keltse fel az érdeklődést szűkebb és tágabb környezetünk történeti és tárgyi emlékei iránt, távolabbi és közelebbi múltunk, de jelenünk iránt is, minél szélesebb körben döbbentsen rá emlékeink, értékeink megőrzésének, ápolásának, megbecsülésének szükségére. Ehhez szeretne a maga szerény módján hozzájárulni Évkönyvünk, abban a reményben, hogy további kilenc évtized eleteitével is élnek még e tájon emberek, akiket az itt közölt adatok, dolgozatok érdekelnek, akik számára mindez olyan történelmi értékké válik, mint a mi számunkra vált információforrássá és értékké a 90 évvel ezelőtti elődök kiadványa.Hizsnyan Géza