A gömöri magyarság néprajza IV. [antikvár]

Szabó LászlóGÖMÖR ÉS KISHONT VÁRMEGYE PARASZTI TÁRSADALMÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐKGömörország egysége és egységének megbontásaElöljáróban Gömör és Kishont vármegye magyar települései társadalmának főbb vonásait vázolom fel, figyelve azokra az okokra, külső tényezőkre, amelyek az egyes paraszti közösségek kultúráját, társadalmát kívülről, a közösség akaratától függetlenül befolyásolták. 1Ám lehetetlen az egykor "Gömörországnak" nevezett megye egy részéről úgy beszélni bármilyen tekintetben, hogy ne tekintsünk az egészre, a teljes egységre, ne mutassuk be röviden annak megbomlását, amely mindkét, a népesség zömét adó etnikum viszonyát, sorsát, s a politika által vezérelt kettészakítását, sőt politikai szembeállítását, anomáliákat okozta.Ila Bálint hangsúlyozta, hogy a középkori Gömör megyében négy nemzetiség (etnikum) volt jelen, s más-más szerepük volt: a földművelő magyarok, a földművelő és (házi)iparral foglalkozó szlovákok, a bányászatot és a vasipart fellendítő németek és a pásztorkodó (juhászat), magas hegyi legelőket elfoglaló vlaehok, akik főként a kárpátukrán (rutén) etnikumhoz tartoztak.^ Mára a németek és rutének kultúrája gyakorlatilag emlékké vált, s csak a magyar-szlovák etnikum viszonyára egyszerűsödött a mindig politikai felhangot is hordozó nemzetiségi kérdés. Ahhoz azonban, hogy megértsünk bizonyos jelenségeket, dolgozatunk' Cikkünk Gömör társadalmának alakulásával 1802-től, Gömör és Kishont egyesítésétől vizsgálja a társadalomtörténet főbb tendenciáit napjainkig. ^ Ila B., 1976.1.153-165.