A gondviselés kezében [antikvár]

Előszó Anzelm Atya könyvéhez Orvoskollégáimmal beszélve Anzelm Atya állapotáról és átvételéről kórházunkba megtudtam, hogy nagyon súlyos állapotban van, és megbékélve búcsúzik mindenkitől: „ várnak rám az angyalok!". Kolléganőm leírja betegségét és azt, hogy igazán Karácsony után is csak bizakodni mertünk az életben maradásában. Ahogy egész életében Isten akaratát elfogadta, úgy tudta elfogadni életének ezt az utolsó szakaszát is. Jelenlétével Isten ajándékozta meg kórházunkat, megmutatva nekünk az Isten és emberek iránti hitét és szeretetét. Egész életünkre megtanított bennünket, hogy Isten akaratát elfogadjuk mindennapjainkban, és legnagyobb kincsünkre, a szeretetre vigyázzunk. „Janua patet, cor magis! - Kapunk tárva, szívünk még inkább!" - mondja a középkori kolostorkórházak kapufelirata. Anzelm Atya segített nekünk, hogy ezt megértsük és így éljük életünket kórházunkban és otthonunkban. dr. Hirling András