A Gyöngyösi csárda [antikvár]

Veszprém megye nyugati szélén, alig 4 km-re Európa legnagyobb meleg vizű tavától, Hévíztől, szelíd lejtőjű dombok aljában, nagy fák árnyékában rejtőzik a Gyöngyösi csárda, a magyar betyárcsárdák közül a Dunántúlon a legrégibb és a legismertebb. Korábban csak azok tudtak felőle, akik Keszthely vagy Hévíz üdülőházaiban pihentek, és kirándulásaik során e csárdába is eljutottak. Ma már a vendégfogadó híre túljutott még az ország határain is, a benne megforduló külföldiek messze tájakra elvitték ennek az eredeti, betyártörténetekben gazdag, igazi magyar csárdának a hírét. A múlt században, amikor még szerte az országban szájról szájra jártak a betyákrokról szóló nóták, három megyében ismerték e híres csárda nevét, akárcsak többi társaiét. A Billege, az Ürgelik, a Kutyafark, a Kutyakaparó, a Sanyarú, a távolabbi Balaton-környéken pedig a Gamászai, Akarattyai, a Tekeresi, az Alsó- és Felsődákai, a Fűzfői, a Geleméri, a Vámosi, a mi Gyöngyösi csárdánk és a többi, erdők szélén, utak mentén álló csárda az átutazóknak, a kereskedőknek meg a szegénylegényeknek volt a pihenőhelye. Nagy részük már eltűnt a múló idővel, helyüket is alig látni, emléküket gyakran csak egy-egy híres betyár életéről szóló nóta őrzi. Veszprém megyében áll még a balatonalmádi Torgyöpi csárda, amelynek közepén a múlt században a két megye, Veszprém és Zala határa húzódott. Nemesvámos határában van az 1966-ban megnyitott Vámosi csárda, Tüskevár közelében a 8-as főút mellett pedig az ismét üzemelő Dabrókai csárda. Tapolca közelében a Szentgyörgy-hegy aljában pedig még áll a ma présháznak használt Ürgelik csárda, ahol Sobri Jóska megismerte nagy szerelmét, Répa Rozit, és nem messze ide, szintén Tapolca közelében még láthatók a romjai a Billege csárdának, ahol egykor Répa Rozi lakott, és ahol Sobri oly gyakran megfordult. Mindezek közül legismertebb a Gyöngyösi csárda, hírét a közelében agyonlőtt és ott eltemetett betyárok sírja őrizte meg.