A Győri Kórház jubileumi évkönyve a 250. évfordulóra [antikvár]

ElőszóKöszöntjük az olvasót a győri kórház alapításának 250. évfordulóján.Szépnek, gyötrelmesnek és milyen rövidnek tűnik az a néhány emberöltő,amely mögöttünk van. Szomorúsággal tölt el bennünket azért, mert mai tudásunkkal és lehetőségeinkkel mérve sok ember életét tudtuk volna megmenteni, még többnek fájdalmát enyhíteni. De tanultunk-e eleget a tudomány ésa tudás próféciáiból? Bizonyára nem. A régmúlt időkben elkövetett bűnöketmiért akarjuk elkövetni újra? Miért indítjuk az ostoba háborúkat, melyek következtében újabb szenvedést, nyomort, emberi roncsokat látunk, majd kegyelettel emlékezve temetjük el halottainkat. Hál'istennek mi gyógyító munkával vezekelhetünk. A pók hálója formatervezett, melyből nincs menekvés.A napfény teheti vibrálóvá, de az nem vigasz a csapdába esett áldozatnak.Értelműnket, izmainkat használjuk a megismerésre, de ne a szenvedés, agyötrelem legyen a megismerés bölcsője. Teremtsünk magunknak olyan világot, melyben az absztrakció segítségével behunyt szemmel is látjuk a lüktetővilágot, ereink és sejtjeink együttes mozgását, a falósejtekre kidobott hálótvagy a hálóban pihenő halászokat.Lassabban vagy gyorsabban, de egyszer képesek leszünk formákat jobbanmegérteni. Ne mondjuk elhamarkodottan valamire, hogy formátlan, torzóvagy számunkra érthetetlen. Kezdjük el a pontok, vonalak, síkok által határoltformák tanulmányozását és az eddig számukra ismeretlen formákból új gondolatok csírái lesznek, melyek a megoldáshoz vagy a végtelenbe vezetik azembert.A széttört szobor is újra összerakható. Jó utazást kívánunk.