A győri tűzoltóság története képekben [antikvár]

A GYŐRI TUZOLTOSAG TÖRTENETE Amióta Prometheus az isteni szikrát az égből ellopta és a földön azt megismerték, megkezdődött a harc az emberek és a tűz között. A tudás és az akarat igyekezett a tüzet saját szolgálatába állítani, bevezette a háztartásba, felhasználta az élet szinte minden területén. „Jótékony a tűz ereje, amíg az ember bír vele", de ha áttöri a határokat, ha pusztít, ha rombol, ha hajléktalanná tesz, akkor gyűlöletet fakaszt, ellenséggé válik. Az oly gyakran pusztító tűzvészek Győrt a tüzek városává tették. A trákok és a kelták már a Krisztus előtti V. században felgyújtották Győrt, de ugyanerre a sorsra jutott Arrabona (Győr) is, amelyet több ízben a rómaiak gyújtottak fel, majd 1556-ban Szent Mihály napján szinte az egész város elpusztult. A török írók hosszú ideig csak „Janik Kala" azaz égett város néven ismerték Győrt. A nagy tűzvészek bebizonyították, hogy csak a megfelelő tűzrendészeti előírások betartásával előzhetők meg a nagy tragédiák. Győrről 1633-ból van adatunk tűzvédelmi rendelkezésről: a főkapitány ekkor előírta, hogy minden ház előtt l-l kád vizet tároljanak, 2-2 bőrkannával, „hogy (kitől Isten oltalmazzon), ha gyulladás esnék a várba hamar való segítség lehessen annak oltására." Győrben az első ismert, kifejezetten tűzrendészeti szabályrendelet kiadására 1698-ban kerük sor, az Újvárosban kitört nagy erejű tűz kapcsán, amikor is az anyagi kár mellett asszonyok és gyerekek estek áldozatul. Az 1708-as újvárosi telekkönyvből tudjuk, hogy a házak nagy része sövényből készült, zsuppfedeles volt, s a tűz megfékezésére alig volt mód. 1713-ban Heister generális általános rendtartást adott ki a katonaság és a lakosság számára, amely tűzrendészeti előírásokat is tartalmazott. Többek között a porkoláb és az esküdtek kötelességévé tette havonként a kémények megvizsgálását. E rendelkezésből kiderült, hogy itt már bizonyos szervezettség tapasztalható a tűz megelőzésében és a szabályok ellenőrzésében, de továbbra sincs egy olyan szervezet, amely a tűzrendészettel, tűzoltással foglalkozna. Ezen a téren előrelépés Győr szabad királyi várossá nyilvánítását követően (1743. március 6.) történt, amikor az 1749-ben kiadott tűzoltói statutumban (szabályrendelet) már a tűzoltási feladatot hasonlóan a nyugati országokhoz - a legszervezettebb testületekre, a céhekre bízta. A tűzjelzés valószínű, hogy a várfalra épült várostoronyból történt, amely a XVIII. század közepén már nagyon rossz állapotba került, s hamarosan lebontották. Az akkori városvezetés és a polgárság nem nyugodott bele, hogy a város torony nélkül maradjon és 1795-ben a Fehérvári kapu fölé - a mai Baross utca és Arany János utca kereszteződésébe - egy 31 öl magas tornyot építtettek. Ebben a toronyban kapott helyet a város fizetett tűzőrsége, amelynek tagjait toronyőröknek hívták. (A várost száz éven át szolgáló tűztorony emlékét a Baross u. 19. sz. ház falán lévő emléktábla őrzi.) 1813-ban ismét szabályozták a város tűzi rendtartását, a kornak megfelelően magyar és német nyelven. A tűzrendészet ezt követően szerkezetileg még hosszú időn keresztül nem változott, azonban a kor igényeinek megfelelően újabb és újabb elemekkel gyarapodott.