A gyulai vár [antikvár]

A végek, a végvárak, a véghelyek a török-magyar harcok korának legfontosabb ütközőpontjai, a haza védelme szempontjából az ország védőbástyái voltak. A végvári katonák dicsőségét, áldozatkészségét az egykorúak példaképnek állították, az "ő vitéz kezükön volt minden reménység", ők mondták ki először a feledhetetlen kifejezést a szépszavú költő ajkával: "édes hazám". Az "édes haza" védelmezői között jeles helyet foglalt el a gyulai végvár. A Maroson átlépő török hódító Egerig egyetlen gátat látott maga előtt, Gyulát. Az Alföld keleti felének meghódításához Erdély felől Gyulán át vezetett a legrövidebb út. Bár várépületünk eredetileg egy óriási uradalom gazdasági középpontjául létesült, mégis hosszú időn át a harcnak, a küzdelemnek a színhelye lett. Falai erősek voltak - ma is azok -, soha be nem vették ostrommal, mindig csak feladták védői, magyarok, törökök egyaránt, ereje mégsem a téglák köbmétereiben rejlett, hanem e falak között és e falak körül élő emberek szívében, áldozatkészségében, hazaszeretetében.