A Hamza Múzeum jubileumi évkönyve 1995-2005 [antikvár]

Születésnapi köszöIttő) Születésnapi köszöntő! Magunk I között vagyunk, hát elárulhatom. A legtöbb intézményt köny-nyebb létrehozni, megalapítani, elindítani az életben, mint utána működtetni, átsegíteni a korántsem ünnepélyes, de annál dolgosabb hétköznapokon. Én hol külső szemlélője, hol résztvevője, de mindenképp szemtanúja voltam ennek az első tíz sikeres esztendőnek. Egy szurkoló - ha úgy tetszik - a pálya széléről, aki őszintén és lelkesen drukkol, hogy a nagy cél sikerüljön. Ezért is fogadtam megtiszteltetésként, hogy pár sorban én köszönthetem a fölcseperedett intézményt, a 10 éves Hamza Múzeum és Jász Galériát. A Hamza házaspár gáláns ajándéka és hagyatéka jelentette a kezdetet. A hazatelepült Hamza D. Ákos (1903-1993) életművének lenyomatát Párizstól Brazíliáig mindenhol szívesen fogadták volna. Az ismert, sikeres festő és filmrendező mégis hazavágyott. Utolsó éveit Jászberényben töltötte, ott, ahol a gyerekkori nyarak árnyas fáit köszönthette ismerősként a Zagyva-parton. A Gyöngyösi úti volt lakóházában a festészetét reprezentáló 35 festménnyel, néhány személyes tárggyal és kilenc kisplasztikával jött létre 1995. július 15-én a Hamza Múzeum. Ekkor még élt Hamza Lehel Mária, a művész felesége, aki több száz divatrajzával a kollekciót is gyarapította, illetve az ő révén került Lehel Ferenc néhány festménye, relikviája is a gyűjteménybe. A két kedves idős ember már 1991-ben létrehozta a Hamza Múzeum Alapítványt, amit nemcsak képzőművészeti munícióval, de 50000 dollár alaptőkével is feltöltött. A szándék bármily nemes is, az alaptőke tagadhatatlanul jelentős, mégis elmosta volna az idő a törekvésüket, ha nincs egy ember, aki a hátán viszi az egészet. Aki a személyes ügyének, édes gyermekének tartja a „Hamzát". B.Jánosi Gyöngyié az érdem, hogy ma itt ünnepelünk. Ő csinált múzeumot a gyűjteményből, ő csinált intézményt az álomból, neki volt bátorsága belevágni a bővítésbe, a Jász Galériába, mellyel pont öt éve bővült a profil, és neki lesz elég szervezőkészsége, energiája a családi házból a megfelelő kultúrpalotába telepíteni az egyre látogatottabb közgyűjteményt. Mert egy múzeum nemcsak a falakból áll, a gyűjteményi tárgyakból, a „Hamza" nemcsak az ott dolgozók világa, a látogatók statisztikája, kiadás és bevétel, nemcsak hivatalos levelezés és látogatókönyv, könyvelés és költségvetés. Ha így lenne, rábízhatnánk a Statisztikai Hivatalra. Nem, a múzeum az egy életérzés, egy életmód, az egy kulturális holdudvar az intézmény körül, a képzőművészet-bará-