A hely, ahol állsz, Szent Föld [antikvár]

Az ősi zarándokének, a 122. Zsoltár örömét mi is megélhettük 1981 nyárutóján. Tájakat és emberkéz alkotta műveket láttunk Izraelben, a zsidók, keresztények és muszlimok Szent Földjén. Útikalauzunk a Szentírás volt - elvégre ez a hárommegyényi föld a Biblia révén vált közismertté', épült- bele kultúránkba, létünkbe, mint az egyistenhit kinyilatkoztatásának színhelye, mint a bibliai események terepe. Ez a könyv - kísérlet az öröm megosztására. A képek kronológiai sorrendben követik egymást - a Teremtéstől a Templom bemutatásáig,, messiásváró prófétáktól a keresztények hite szerint bekövetkezett megváltás történetéig. Majd az apostolok cselekedetei nyomán kialakuló egyházi élet, a szerzetesség, a keresztes lovagok, egy-egy szertartás képei következnek. A zárókép csatol vissza kiindulási pontunkhoz, a Szentíráshoz, melynek hallgatásakor - keleti szokás szerint - görög katolikus melkiták tömörülnek az Evangélium könyve alá. Néhány szó könyvünk műfajáról: Damaszkuszi Szent János (a képeinken is felvillanó Szent Száva kolostor szerzetese, jeles VIII. századi egyházatya) a képtisztelet védelmében írja, hogy amit a Szentírás szóval mond el, azt az ikon vonalakkal és színekkel teszi. A Szentföldet is lehet ikonként szemlélni, mely az eredeti színhelyeket, eseményeket, szereplőket közvetíti - hol közvetlenül, hol nagyon áttételesen, hol úgy éreztük, szinte az eredeti színvonalán, hol csak jámbor, sőt gyönge utánzatként. „Ma még csak tükörben, homályosan látunk" - Szent Pál a korintusiaknak írt mondata a szentföldi látnivalókra különösen vonatkozik. De, érzésünk szerint, az írás szavaival megerősített képek mégis láttatnak, megsejtetnek valamit az ősképből.