A hévizgyörki középkori templom [antikvár]

Nógrád szülötte és egyik történetírója: Mocsáry Antal a XIX. sz. elején írja, hogy az évszázadok során ránk maradt emlékek "vajmi sok nevezetes eleinknek" - őrzik emlékét, -" kik közül tsak keveseknek jött le mihozzánk emlékezetek; a többiek voltak, - szenvedtek-győzedelmeskedtek és végre örök feledékenységbe merültek! Valjon nem tartozunk-e mi élők, ezek eránt tisztelő emlékezettel, sőt hálaadással viseltetni? Távol légyen az e' féle alatsony érzéketlenség az igaz Magyartól!" A tisztelő emlékezet és hálaadás lelkületét ápolnunk magyar és e földön egyidős keresztény kultúránk s ennek emlékanyaga iránt valóban szent kötelességünk! Ha pedig e köteles felelősség mellé, lehetőség is adódik számunkra, már csak a tettek kellenek s ha ezek elmaradnának számadásra nem állhatnánk. "Habent fata libelli!" Nem csak a könyveknek, hanem a köveknek, az épületeknek is van sorsuk. Valahol születésüket, létrejöttüket, álmok, tervek, esetenként fogadalmak határozták meg. Helyüket a biztonságot kereső, a természet barátságát és védelmét is ismerő ősi emberi értelem határozta meg a régmúltban. Életüket a történelem viszontagságai között élték. Növekedtek, szépültek; volt amikor sérültek majd gyógyultak; sebhelyeket és a gyógyító, építő mesterek kezevonásait egyidejűleg viselték.