A "Hévízi Csodadoktor" [antikvár]

A „Hévízi Csodadoktor' Dr. Mikolics Ferenc 1897. január 29-én született a Zala megyei Söjtörön, szegényparaszti családban. Szülei - idős Mikolics Ferenc és Györkös Katalin - néhány holdnyi földvagyonnal rendelkeztek. Gyökereiről így írt: „Ügy apám, mint anyám földműves szülőktől származott. Apám földműves napszámos volt. Rokonságom mind paraszti származású, szegény emberek." A 6 osztályos elemi népiskola elvégzése után a zalaegerszegi gimnáziumba iratkozott be, ahol jó tanulmányi eredményéért kapott ösztöndíjából, valamint társai korrepetálásából tartotta fenn magát. A gimnázium hatodik osztályának elvégzését követően 1915. október 15-én katonának vonult be, s 1918. december 5-ig katonai szolgálatot teljesített. Négy hónapi frontszolgálat után megsebesülve kórházba került, s a lábadozás ideje alatt letette a gimnázium 7., 8. osztályának vizsgáit, majd 1917-ben a zalaegerszegi gimnáziumban leérettségizett. 1917. január l-jén hadnagyi rangot kapott, érdemeiért több kitüntetésben részesült: II. osztályú ezüst, illetve bronz vitézségi érem, valamint Károly császár kereszt. A katonaságtól leszerelve 1918. december 10-én beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolára, ahol 1922. február 22-én állatorvosi oklevelet, majd 1923. február 28-án állatorvosi doktori oklevelet szerzett. Doktori értekezése az „Adatok a septikaemia haemorrhagicát okozó baktériumok morpholőgiai és biológiai tulajdonságaihoz" címet viselte. A disszertációt dr. Hutyra Ferenc bírálata alapján a főiskola tanári karának 1923. január 19-i ülésén fogadták el, amely a Járványtan! Intézet különlenyomataként is megjelent. Mikolics Ferenc főiskolás évei alatt a háború idején megtakarított tiszti íizetéséből és rokonai támogatásából tartotta fenn magát. Szorgalmának köszönhetően még lediplomázása előtt, 1921. szeptember 16-án a földművelésügyi miniszter fizetéses gyakornokká nevezte ki a főiskola járványtan! tanszékére, majd doktori oklevelének meg- I