A hóba írt cinkenyom... [antikvár]

Ez a könyv szeretetből született. Abból a szeretetből, amit éveken keresztül Gizike sugárzott ránk, és amit mi is igyekeztünk viszonozni. Iványi Jánosné Konrád Gizella ízig-vérig újpesti volt. Számára a családon, hivatásán és barátain kívül Újpest jelentette azt a közeget, ami egy ember számára a boldogsággal egyenértékű. Sok embert ismert és sokan ismerték őt, hiszen mindvégig aktív közéleti munkája során nap mint nap találkozhatott lelkes lokálpatriótákkal és szakmabeliekkel. Éppen aktivitása és betegségének híre okozott döbbenetet barátai között, mert Gizike változatlanul kutatott, írt, dolgozott, mintha minden rendben lenne. Amikor már eldőlt, hogy kórházba megy, még az utolsó erejével megírta a Polgárcentrum épületének védelméért készített röpirat szakmai indoklását. Néhány héttel halála előtt meglátogattam. Amikor búcsúzkodni kezdtem, hirtelen az a gondolatom támadt: össze kellene gyűjteni azokat a cikkeket, tanulmányokat, különböző könyvekben megjelent írásait, amiben Újpest építészetével foglalkozott. Mikor ezt elmondtam, mosolyogni kezdett, nem szólt, de szemében láttam, hogy örül. Arra kértem, hogy ha készen lesz a válogatás, olvassa el ismét, ha kell javítson, vagy változtasson ha szükségét érzi. Akkor nem gondoltam, hogy erre már nem lesz idő.