A Hódmezővásárhelyi Állami Bethlen Gábor Ált. Gimnázium évkönyve 1963-64. [antikvár]

TANULMÁNYOK DR. SIPKA SÁNDOR—DR. GREZSA FERENC; HÓDMEZŐVÁSÁRHELY AZ IRODALOMBAN* * Részlet egy nagyobb munkából. Folytatását következő évkönyvünkbe tervezzük. Közzétételét iskolai segédkönyv-jellege indokolja; a magyar és a történelem tanítását a város múltja felől támogatja. Az anyagot Sipka Sándor és Grezsa Fejrenc gyűjtötte össze; az előszó Sipka Sándor, a jegyzet Grezsa Ferenc munkája. I. Hódmezővásárhely sohsem játszott vezető szerepet az ország történetében. Az egész nemzet életére sorsdöntő események nem zajlottak falai között, nem volt kulturális központ, természeti szépségei sem vonzották messzi földek élvezetet és szórakozást kereső tömegeit. Élete évszázadokon át belesimult az alföldi mezővárosok csöndes, munkában égő hétköznapjainak egyhangú menetébe. Az a bizonyos »couleur locale« és »•genius loci-« azonban, amely a látszólagos szürkeség és egyhangúság mögött a társadalmi és természeti valóság nagy gazdagságát, változatosságát mutatja, városunk életében talán az átlagosnál is nagyobb mértékben felfedezhető. Elsősorban képzőművészeink alkotásai éreztetnek meg ebből legtöbbet, de hatásáról lelkesen vallanak azok az írók és művészek is, akik hosszabb-rövidebb időre kapcsolatba kemltek vele. Magda Pál, a felvilágosodás korának tekintélyes magyar közírója, 1819-ben ezt írta: »Csak a magát esmérő ember mehet nagyobb erkölcsi tökéletességre; csak a magát, erejét s hazáját esmérő nemzet jobbíthatja meg állapot ját, öregbítheti fényét, dicsőségét, boldogságát, hatalmát; csak a hazáját jól esmérő magyar szeretheti azt okosan, buzgón és állandóul; szeretheti a szólgálatjára való készséggel és hathatós tüzes indulattal, s midőn a tudatlan hazafi nacionalizmussal dicsekedik, a megvilágosodott s hazáját esmérő magyar patriotizmusát mutathatja. Mennél jobban esméri ezen különös, a természetnek becses ritka javaival bővelkedő drága hazát, s ama javakkal élő nagyratermett s hathatós természeti erővel és karakterrel bíró nemzetet: annál alkalmasabb a hazának szólgálatjára, annál nagyobb áldozatokat s fontosabb és tetemesebb szolgálatokat várhat a patriotizmusától a szeretett haza.«i Nem a korlátolt és eszrriei tévelygésekre csábító nacionalizmus, hanem az áldozatos patriotizmust szolgáló szándék vezet bennünket is, amikor a »hazai tükrök« és sok más orBzágfelfedező, helytörténeti kiadvány