A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyve 1993 [antikvár]

Földesi Ferenc * Lauda Scholam Vásárhelyanam! Hallgatók és nézők kedves koszorúja! Dicsérd Vásárhely Nagyiskoláját, mert érdemli! Illendő, hogy a 270. évfordulón tiszteletel álljuk körül Nevelő Anyánkat. Köszöntsétek őt mind, élő gyermekei! Fiai és lányai, akiket most nevel, fiai és lányai az öt hazában és a nagyvilágban, akiket már szárnyatokra eresztett! Arasznyi létünk kurta időtartományában - megtapasztalván századunk értékváltásra gyors, bálványokat dőrén építő, majd szégyenkezve szétromboló lelkületét -méltó a dicséretre már maga a 270 esztendő is. Magaslat ez, ahonnan messzire látni. Hátunk mögött, tiszta fényben, a múlt szelíd halmai, előttünk a jövő füstköd takarta reményormai. A múlt, az origo, a kezdet: látjuk a hamvaiból megelevenedő Hódme-zővás^hely népét. Eleinket, akiknek tűzhelyeit tatár lovak patái taposták szét, akik esztendőkre földönfutókká szégyenültek, de a dúlások múltán újra fölépítették vályogházaikat, s közibük a Seregek Urának templomot, gyermekeik épülésére iskolát emeltek. Ugyan miért tették? Miért nem elégedtek meg az elvadult táj termővé tételével? Jószágaik megsokasításával? Hiszen buzgó, balgatag, nemzetféltő néptanítók nem beszélhették még bukszanyitásra őket Széchenyink szép szavaival a ,ki-művelt emberfőről". Még nem olvashattak Eötvös báró lobbyzásáról: „Én csaknem lehetetlennek tartom, hogy valaki azon összeköttetést nem látná át, melyben az (oktatás) ügye jólétünkkel, a polgári szabadsággal, sőt az ország biztosságával áll." Talán még a „stratégiai ágazatnak" sem hallották hírét, amidőn Debrecen híres Kollégiumából rektort hozattak, és - bár kenyerét vastagon nem vajazták -, de tisztességesen eltartották; a szegény sorsú diákoknak pedig - a Nagy Fejedelem példáját követvén - alumniát adtak. S ahogy a gulya, a ménes sokasodott a pusztán, ahogy a tél havában aluvó tanyák hombárjai több terménnyel teltek, úgy gyarapította, növesztette fiúi nagyiskoláját Vásárhely kemény nyakú, okos eszű népe, elöljáróinak messzire néző bölcsessége. Félévszázadonként bővült a régi, vagy épült új, szebb otthon. S hol csurrant-csep-pent, de mindig jutott a tanítást segítő tárgyi Javak gyarapítására is. így növekedett naggyá és erőssé az iskola, így lett a kisded, vályog falú partikulából a Hód-tava partján várkastélyként magasló Bethlen Gábor Gimnáziummá. Illesse érte hálával páros tisztelet eleink emlékezetét! De vajon megérdemelték-e az áldozatot az otthon lakói? Termett-e gyümölcsöt a gondosan ápolt iskolafa? Bizonnyal mi voltunk-vagyunk a gyümölcsei. Mi mind: régtől porladók és most élők, hajdani és mái Bethlen gimnazisták. Vásárhelyi, mind- Elhangzott 1993. április 29-én a jubileumi Bethlen-esten.