Bővebb ismertető
MŰEMLÉK ÉS TERMÉSZET - KERT, PARK, KULTÚRTÁJ
tematika fontosságát különösen a kilencvenes évek-ben aktualizálták, amikor is a szakmai körökben • JLtudatosult, hogy az emberi civilizáció romboló fejlődésének és térfoglalásának hatására Európa területének csak mindössze 1-2 százaléka maradt érintetlen napjainkig, úgyhogy az európai kultúrtáj kifejezetten veszélyeztetett helyzetképet mutat.
A kulcskérdések:
1. Létezik-e élesen meghúzható határvonal a természet- és műemlékvédelem kompetenciája között, ha pedig nincs, hol vannak azok az átfedési területek, melyek mindkettő kompetenciájába beletartoznak?
2. Mekkora területeket takar a „kukúrtáj" fogalma? Aránylag könnyen behatárolható, kisebb területeket, vagy pedig, nagyobb, esetleg egész régiókra kiterjedőket?
Ilyen, és hasonló kérdéseket érintenék anélkül, hogy végső válaszokra törekednék, esetleg további kérdésekkel próbálok felelni rájuk.
A. 1992-ben a UNESCO Világörökség Bizottsága franciaországi szakértői találkozóján olyan jellegzetes kultúrtájak kategóriáinak jellemzőit igyekeztek meghatározni, melyek „történelmi, esztétikai, antropológiai, vagy néprajzi szempontból jelentős, viszonylag ritka együttesek, és az ember és a természet hosszú ideje tartó, harmonikus egyensúlyának bizonyítékai és a visszafordíthatatlan változások szempontjából sérülékenyek". Ezen
határozatok lehetővé tették az új kategóriák beillesztését a világörökségi jegyzékébe. 1993-ban Németországban, 1994-ben Kanadában, 1995-ben a Fülöp-szigeteken és Ausztráliában, 1996-ban pedig Ausztriában tartottak szakmai összejöveteleket a kultúrtájak védelmének témakörében.
A terminológia körüli viták alapvető kerékkötője általában ugyanazon kifejezések különböző szakirányzatok képviselői által történő eltérő értelmezése. Ehhez még hozzájárul, hogy az említett szaktekintélyek különböző országokból, nyelvterületekről származnak, különböző kulturális, nemzeti és vérmérsékleti háttérrel rendelkeznek. Ez gyakran bábeli zűrzavarhoz vezet, még ha a terminus meghatározása egy közösen választott (angol vagy német) nyelven történik is. Az összetett fogalmak, mint kultúrtáj, történelmi kertek, történelmi területek, kultivált tájak, történeti tájak, üdülőtájak, agrártájak, történelmi emlékhelyek stb. külön gondot okoznak. A kultúrtáj angol megfelelője, a cultural landscape az 1920-as években röppent fel (SAUER), amikor is az ezt megelőző idők divatos terminusa, a natural landscape (természeti táj) antropogén elemekkel gazdagodott, azaz látókörbe került az emberi tevékenység hatása a környezetre, természetre. A tudomány általános, „analitikus", mindent részecskéire szétszedő hozzáállásának huszadik századi „fejlődése" és differenciálódása sok-sok apró részterületre (ökológia.
Üzenet, 1999/9-12. 163-173., valamint szerb fordításban: Kulturni predeli - teoretska razmatranja. Glasnik drustva konzervatora Srhije, 2009/33. 63-66.