A hűség és próbatétel ideje [antikvár]

Ajánlás "Gondolom, gyújlok én itt egy kicsike lángot, s ha íi mindannyian élesztgetitek, istápoljátok, meglehet, akkora tűz keletkezik belőle, hogy az egész világot beragyogja a fénye." (Dürer) Pedagógusok emlékeznek a már mögöttük lévő munkás évekre. Mindegyikük várja és szinte hallja is a szeptemberi csengőszót, pedig nem hívja őket. Nem kell bemenni az iskolába, az emlékek otthon vannak és iskolakezdéskor újra felidéződnek, filmszerűen peregnek a régen volt események. Ezek rögzítésére vállalkoztak néhányan, ma már (évek óta) nyugdíjban lévő kollégáink. A visszatekintve újra átölelt idő alig több fél évszázadnál, mégis szinte minden évtizede hozott valami mást, változást, vártat, jobbat, vagy elfogadni kényszerültet. Át és túl kellett élni egy világháborút, az ezt követő kemény, vagy még keményebb éveket. Tudomásul kellett venni új értékrendeket, részt venni egy, a korábbitól nemcsak szervezetileg elütő, hanem tartalmában is más iskolarendszer létrehozásában. Az út egyáltalán nem volt könnyű. Erről olvashatunk a kötetben. Kurucz Mária Katalin, mint a Notre Dame Rend jelöltje, 1936-ban -ahogy ő fogalmaz- nyerte el népiskolai tanítói oklevelét. Neki különösen nehéz volt a feladat, átélni az 1948-as államosítást, az ezt követő éveket, örömmel venni át 1996-ban a gyémántdiplomát, hiszen az iskola, ahol tanítói oklevelét kapta, 1993-tól ismét áll. Hasonlóan érdekes Lendvay Ferencné írása is. Ö 1932-ben szerzett tanítói oklevelet Pápán. Ma már szerencsére ismeretlen a fogalom: "katonai szolgálatra bevonult tanítók ideiglenes helyettese", ahogy ő kezdte pályáját. 36 év tapasztalata alapján fogalmazza meg PékJózsefné a ma katedrán lévőknek, hogy " A forradalmian új, a változás akarása minden időben az i^úság jellemzője volt, ezért igyekszik befogadni magába mindazt, ami ismeretekben, emberségben gazdagítja, érdeklődik a világ jelenségei, a