A jákóhalmi iparosság fénykora 1867-1945 [antikvár]

ElőszóKedves Olvasó !Mikor pár hónappal korábban Fodor István Ferenc úr felkért az akkor mégcsak készülő Jákóhalmi iparosság fénykora c. könyvének lektorálására és Előszó megírására, már nem volt számomra ismeretlen a téma.Szövetségünk, az Ipartestületek Országos Szövetsége mindig is figyelemmel kísérte azokat a munkákat, publikációkat, kutatásokat, ahol az iparosság múltját tárták fel. Jó magam pedig, Fodor István úr felkérésére többször vettem részt a Gazdakörök összejövetelein. Találkoztam iparosokkal, gazdákkal, a település lakóival, megismertem problémáikat, eredményeiket, terveiket, gondolatokat cserélhettünk. A könyv olvasása előtt azonban nem gondoltam, hogy ilyen gazdag Jákóhalmán az iparos múlt.Bizony nagyon régen volt 1546, amikor Ács István már mint mesterember került összeírásra Jákóhalmán. S aztán jönnek hazánk inkább viharos, mint békés évszázadai. De az 1546-ban összeírt egy mesteremberből egyre több lett, mígnem elérkeztünk az iparosság fénykorához az 1867-1945-ös évekhez. Rég múlt idő. Az író megtehette volna, hogy csak" dicséri a múltat, időként hivatkozva forrásmunkákra. A könyv nemcsak mesteremberekről szól, a mü maga is mesteri. Az író alázattal, személyét háttérbe szorítva, csak a tényekre hivatkozik. Majd száz hiteles forrásra támaszkodik, melyet bárkit ellenőrizhet, hála a múzeum gondosságának.Örömmel konstatáltam, hogy a jákóhalmi iparosok meghatározták a környék szolgáltatását, áruellátását is. Termékeik eljutottak Budapestre, hírnevük a határon túlra.Örömmel töltött el, hisz magam is iparos vagyok, hogy tekintélyünk nem kopott meg, legalábbis 1945-ig nem.Ma más világot élünk. Mikor a Tisztelt Olvasó e sorokat böngészi már az EU tagjai vagyunk. Előtte jött globalizáció, a piacok megnyitása, a tömegáru, a multik és minden jó és rossz, ami ezzel együtt járt. Vajon mit írna Fodor István Ferenc a mai iparosokról? Büszkék elődeikre, önmagukra? Van jövőképük? Valószínű egyetértene velem, mikor kijelentem: van. Az iparos közterhet visel, munkát ad, meghatározza maga, családja életét, szebbé teszi szolgáltatásaival környezete hétköznapjait, termékeivel hírnevet szerez nemcsak magának, hanem az országának is. Örülök, hogy a helyi ipartestület múltjáról írt, mely ma is dolgozik.Kár, hogy a 90-es évekre tervezett EXPO nem valósult meg, szép szerepvállalás lett volna. Előre tekintve sem vagyok borúlátó. Rendszerek jöttek-mentek, az iparos maradt. S nem gondolnám, hogy ez másként lesz a jövőben, azzal a különbséggel, hogy helyünk ma más a gazdaságban, az iparban, de van helyünk ott.Ha néha elbizonytalanodunk, vegyük ismét kézbe ezt a könyvet és merítsünk erőt.Köszönöm Fodor Istvánnak, hogy ezt a könyvet megírta.Isten áldja a tisztes ipart!Kassai RóbertIpartestületek Országos Szövetsége alelnöke EU Integrációs Bizottság tagja