A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1962 [antikvár]

Thalhammer János emlékezetére. A MECSEK-HEGYSÉG ÉS KÖRNYÉKÉNEK DIPTERAFAUNÁJAGEBHARDT ANTALKevés olyan állatcoportot isnnerünk, melynek számtalan faja közegészségügyi és gazdasági szempontból annyi kárt okozna az embernek, mint a kétszárnyú rovarok, vagy légyfélék rendje. Közülük kerülnek ki a malária közvetlen átvivői, a hastífusz, a vérhas, a gyermekparalizis és több más, emberre és állatra egyaránt veszedelmes járvány tova-hurcolói. De jelentős károkat okoznak házi állataink állandó zaklatásával és az állati járványok (lépfene, sertésvész stb.) terjesztésével is. Gazdasági vonatkozásban azonban a legnagyobb veszedelmet a különböző növényekben élősködő kétszárnyúak jelentik, mert tömeges fellépésükkel erdő- és mezőgazdaságunk terméseredményeit jelentékeny mértékben csökkentik, vagy éppen megsemmisíthetik. Ezek között szerepelnek a lucernában, körtében, repcében fejlődő gubacsiegyek, a maklégy, a fúrólegyek közül az ismert cseresznye- és a búzalégy, a növénylevelekben élő aknázólégy, a hagymalégy stb. Alig vannak közöttük hasznos fajok. Ilyenek pl. a különböző fürkészlegyek, melyek élősködő életmódjukkal igen sok kártékony lepkefaj túlszaporodását akadályozzák meg.Az ember szempontjából annyira káros légyveszély elleni küzdelem még napjainkban is sok kívánnivalót hagy maga után. Az eredményes harcot leginkább az nehezíti meg, hogy a legyek fejlődése, életmódja, elterjedése számos faj tekintetében tisztázat-Im. A legyekkel foglalkozó tudomány a dipterologia még kevéssé ismert ága az állattannak. A lepke- és bogáiigyűjtők százaival szemiben alig 56 gyűjtőnk volt, aki Magyarországon számottevő l^ygyűjteményt állított fel. De nemcsak nálunk van így, világszerte aránytalanul kevés azoknak a szakembereknek száma, akik a fajokban a lepkéket többszörösen felülmúló e rovarrenddel foiglalkoznak."!A kutatók elenyésző számára való figyelemmel fokozott elismerést érdemelnek azok' A. E. Brehm: Az állatok világa (I. kötet. Gerinctelenek, p. 339, 1957.)a szakemberek, akik dipterologiai kutatásokra szánták életüket és akiknek lelkes munkával felállított gyűjteményei világviszonylatban is kimagasló tudományos értéket képviselnek.Ezek közé a neves tudósok közé tartozott Thalhammer János, pécsi gimnáziumi tanár is, kinek évtizedeken át folytatott gyűjtései nyomán vált a Mecsek hegység és környékének Diptera-faunája ismeretessé.Thalhammer János 1847. december 19-én született a felső-ausztriai Meggendoríban. A gimnázitmiot Linzben, felsőbbiskolai tanulmányait Pozsonyban és az innsbrucki egyetemen végezte. 1865. szeptember 19-én a Jézustársaság szerzeteseinek rendjébe lépett, s rendi tanuhnányainak befejezése után, 1875 őszén került Kalocsára, ahol 18751912-ig tanított. Ebben az időben szaktárgya a rajzológeometria, matematika és a természetrajz volt, de tanított görög és francia nyelvet is. Nagyon sok néha harminc óránál többet , tartott hetenként. E mellett arra is tudott időt szakítani, hogy kedvenc tárgyával a dipterologiával foglalkozzék.Rendkívül szerette tanítványait, a magyar ifjúságot s éppen ezért bár bölcsője nem magyar földön ringiott , a rendtartomány kettéválásának idején megmaradt a magyar provinciában. Tanári működését 1912. évtől kezdődően a pécsi időközben megszűnt , Pius gimnáziumban folytatta, ahol a matematika és rajzoló geometrián kívül különös szeretettel ugyancsak természetrajzot tanított. Ugyanitt ünnepelte 1926-ban tanári működésének 50. évfordulóját is. Hosz-szú pedagógus pályáján, kalocsai tanár korában néha megesett, hogy egy-egy fiúnak nemcsak az atyját, hanem a nagyatyját is tanította. Mint tanárt tanítványai irányában a feltétlen türelem és odaadás, tanítványai részéről pedig a ragaszkodó szeretet jellem^ zik. Gyakran rándult ki velük természetrajzi kutatásokra a Mecsekbe különösen a Zen-gőre, a Duna mellékére, a virágos rétekre, ahol a botanizálás és a rovargyűjtés tudo-