A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1963 [antikvár]

A MECSEK HEGYSÉG BARLANGJAINAK BIOLÓGIAI VIZSGALATAGEBHARDT ANTALMint minden tudományos munkát, a barlangkutatást is Jtezdetben az adatgyűjtés, a részletismeretek felhalmozása vezette be. A biológiiai kutatómunka csaknem kizárólag a faunisztifcai eredmények összefoglaiására korlátozódott s mint ilyen, a leíró rendszertan érdekeit szolgálta. A főoél annak megállapítására irányulit: milyen 'állatok élnek a bar-langokbanV Ezeknek a vizsgálatolknak jelentősége a ta.idományos rendszertanban igen nagy, mert az a kísérleti alapon nyugvó oknyomozáshoz elengedhetetlen anyagot szolgáltatott.A Mecsek barlangjaiban az, állattani kutatások ugyanezzel a célkitűzéssel kezdődtek. Míg azonban az Abaiigeti-barlangiban a fau-ndsztikai vizsgálaitiok 1845. évre vezethetők vissza, addig a Mánfai^barlang biológiai feltárására irányuló mvinka csak 1922Hben indult meg. Ettől kezdve hosszaibb-rövidebb meg-szakításokkail mindkét barlamgot a kutatók hosszú sora kereste fel s vizsgálataik eredményeként megáUapíitást nyert, hogy a Mecsek barlangjait amelyekből a kutatáS'Okkezdeti szakaszaiban csak denevérek volitak ismeretesek , több száz ál^latfaj népesíti be.A !két barlang élöwUága, Uletőleg azoknak hozzáf érhetősége azonban veszélyeztetve van. Az Abaiigeti-barlangban a korhadó faanyag eltávolítása, a fahidaknak 'és korlátoknak be-tonlhidiakikal és vaskorlátokkal vaió kicserélése, a sorozatos robbantások, a vilianyvilágí-tás bevezetése, a látogatók tízezres tömegei-nök zavaró íhatása és sok más egyéb emberi beavialJkozás , a Máníai^barlangnak vízvezeték céljára történt igénybevétele, a barlangi patak elzárása stb., mind olyan tényező, mely az állatvilág létfeltételeit alapjában módosítja, illetőleg támadja meg.A mecseki barlangok biológiai kutatásának részeredményeit feltüntető tanulmányok a kereskedelmi forgalomból részben kifogytak, részben külföldön, de mindenesetre szétszórtan, következésképpen nehezen hozzáférhető módon jelentek meg, úgyhogy a barlangi faunaállomány egybefoglalása és az újabb vizsgálati eredményekkel való kiegészítése a hivatkozott okoknál fogva időszerűvé vált.Környezeti tényezőkAz Abáligeti-barlang egy még nem teljesen kifejlődött, részben bejárható, résziben hozzáférhetetlen föld alatti vízgyűjtő üreghálózat, mely 219,5 m tengerszint magasságban, a 311 m magas Abaligetiíiegy lábánál nyílik. A barlang bejárata 2 m magas és ugyanolyan széles, nyílása északra tekintt. Rajta patak folyik iréresztül, mely a barlang bejárható végét jeilző tavacskából ered, s melyet kevésvizű források és vízerek táplálnak. A barlang hozzáférhető része egy főfolyosóból és két mellékágból áll. A főfolyosó hossza az időközi feltárésok eredményeként , ma miár eléri a fél kilomiétert, átlagosan 5 m magas és 2 m széles. Az első, vagy bal oldali mellékág 40 m, a második, vagy jobb oldali mellékág 68 m hosszú. Utóbbi rendkívül ke^eny és alacsony, nehezen kutatható sösszefüggésben van a barlangtól légvonalban 690 m távolságban nyíló 25 m távolságig bejárható, azontúl hozzáférhetetlen vízgyűjtő ággal (Törökpince"). A barlang hálózata és vízgyűjtő rendszere a környező felszín formáival (völgyek, beszakadások, töb-rök stb.) teljes összhangban áll.A barlangot alkotó üreg a Mecsek hegység elkarsztosodott kagylómész kőzetében jött létre. Bár a cseppkőképződés jelentéktelen, annak nyomaival mégis mindenütt találkozunk. A talaj anyaga túlnyomóan sárgás színű homok, vagy lösszerű barlangi sár, melyben itt-ott kavicshordalék és kevés mésztufa van beágyazva. Végső szakaszának sziklafalait nagy területen vékony, fekete bevonat borítja, mely a megejtett vizsgálatok szerint túlnyomóan mangánt és kevés vasat tartal-