A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1965 [antikvár]

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGA L{PROTOZOA VERMES - ARCHIPODIATA) GEBHARDT ANTALAllatföldrajzd szempontból minden tájegység elsősorban aíokor számithat mind a szatoember, mind a nagyiközöniség érdeklődésére, ha élövi-lágán.alk összetiétele olyan jsUemvonásokikal rendelkezik, melyeik azt más faunaiterület'ektól meigiküiöntböztetik. Ebben a tekintetben a Mecseik hegység áUiattvilégának vizsgálata éppen azért remdkíVül hálás feladat, mert annak ösz-szeitétele a Dunántúli Domibvidék (Panmond-cum), a BalkánJélszigeit (Myiricum, Moesicum), a tengerpart (Mediiterraneum, Adriaticum) és a Kelet-Alpdkból (Noricum) kisugárzó állatközös-ségeinek jellegzetesen keveredő karalkitere mellett is nagyifdloú önállóságolt mutat.A Mecseik földrajzi fökvése, föddtami alakulása, hegy- és vízrajzi viszomyiai s mindezekíkel kapcsolatban sajátos éghajlata és ni&vénytaika-rójánalk változatossága adja magyarázatát annak is, hogy a ihegységünitoben elterjedt állatvilág lajszáma országcs viszonylaltban is kimagasló érteiket ér el. A növényvilág tápiálkozási szemponitbóil a legkülönbözőibb igényéket elégíti ki, a miésahegység ismert meleggyűjltő jellege mellett az áttélelésre azért teremt az áilaitviilág számára kedvező életfeltételeiket, mert a szik-larepedéseik s a földalatti üregeik megfelelő búvóhelyeket biztosítani. A pataikoikban gazdag völgyeik a vízben élő szervezeteik és foikozott nedvesBégigényű áliatoik elteriedését és fenn-miaradását teszik lehetővé.A hegység rendkívül érdekes állatvilágát már több mint egy évszázad óta a legikiválólbb mla-gyar teirmészetitudósok tanultanáinyozitjáfc. Nendt-vich Tamáis a magyar orvosok és természet-Vizsgálök VI. vándorgyűlésén 1845-ben ismer-tette a fcöitinyék növény- és állaitvilágát. A kutató munkia úttörő felaeíaitát: Agárdi Ede, Ágh Timót, Bíró Lajos, Bokor Elemér, Csörgey Titusz, Dudioh Endre, Horváth Géza, Hölbling Miiksa, Kaufmann Ede, Pável János, Petényi Salamon János, id. Reutitej- Camilló, Thalham-rner János, Vieiitl Adollf, Wagner János végezte, míg az új^bb gyűjtőiket: Andrássy István, Farkas Hertniik, Horváth Andor, Horváth Lajos, Kaszab Zoltán, Kolosváry Gábor, Loksa Imre, Mahunlkia Sánidor, Móczár László, Pónyi Jenő, Póniyiné, Zánikay Nóra, Soós Árpád, Stiller Jolán, Székessy Vilmos, Topái György, Varga Lajos, Wéber Mihály és Zicsi András tudományos kutatók képviselik.Joggal feltételezhető, hogy több mint egy évszázad érdeklődése és annyi természettudós sz^klaivatott munkája a faun-akutatás terén a Mecsek hegységben már mliinden kérdést megoldott. Ezzel szemben a valóság inkálbb az, hogy az elért kiváló eredmiények ellenére is még több olyan állatcsoport él a Mecsékben, melynek egyetlen képviselőjét sem ism^erjük, s a hegységünkben biztosan előforduló állatrendek között is van olyan, melyet nem gyűjtött és nem tanullmányozott senki. Az ismert áUatok begyűjtése sem volt rendszeres és tervszerű, hanem az elért eredmények túlnyomó része csupán alkalmi legíeljébb néhány napra szorítkozó, gyűjtőmuhikára vezethető vissza.Ennek a tanuimáinynak célja az eddig végzett szerteágazó viísgálaitok eredményeinek egybefoglalása s ezzel öBszefügigöen kísértet a me-csdki fauna alapvetéséniek elkészítésére.A Mecsek hegység földtörténeti múltja, topográfiái beosztása és környezeti viszonyaiA Mecsek hegység a Dunántúl legdélibb fekvésű hegysége, melynek területe mintegy 1300 km'. Lényegében szigethegység, mely fokozatosan lanikásodő domibvidékelkkel olVad bele a magyar medence térszínébe. Legmaigaeabb csúcsai: a Zengő (682 m), a Hármas-h^egy (603 m).a Jakabhegy (593 m), a Tuibestető (610 m), a Misina-, vágy Mecseifccsúcs (534 m). A nagyjában nyugatkeleti iráríyban nyúló hegységet északdéli irányban fiatal harántvölgyek tagolják. (Niagymiélyviölgy, Melegmány, Égervölgy, Sziuadó stb.)