A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1966 [antikvár]

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGA ILÍZELTLÁBÚAK (Arthropoda): RÁKOK (Crustacea), SOKLABOAK (Myriopoda)GEBHARDT ANTALTörzslejlődési szempon-bból az ízeltlábú állatok (Arthropoda) a gyűrűsférgekkel állanak legközelebbi kapcsolatban. Fajokban az állatvilág legnépesebb törzse, mert az ismert állatoknak több mint a fele kb. egy millió faj ízeltlábú. Változatos alakjiiik, egymástól eltérő táplálék- és környezetigényük teszi számukra lehetővé, hegy az egész földön elterjedtek. A legkülönbözőbb természetű és cteszetételű vizek felületén és annak mélységeiben, a talaj felszínén és mélyebb rétegeiben, barlangokban, sivatagokban és az örök jég hazájában miindenhol egyai-ánt megélnek. Sok közülük a növények, állatok és az ember külső és belső élősködője s ezért a biológiai védekezésben az ember számára egy részük hasznos, más részük azonban mint kórokozó és gazdasági kártevő rendkívül káros.RÁKOK CRUSTACEAA rákok féregszerű ősökből származtak. Nagy részük a tengerből az édesvizekbe vándorolt, de számos fajuik mindkét élettérről kiindulva, a szárazföldön is elterjedt. A vízben élö fajok környezeti tűréshatárai igen nagyok, mert a túlságosan szennyezett vizek kivételével mindenféle még a meleg, söt forró kénes-vízben is előfordulnak. Igy pl. Kolosváry Gábor professzorral a Herpetocypris intermedia Kaufm. kagylósrákfajt a 62 C fokos kénes, harikányi hévvizben nagy tömegben gyűjtöttük. A szárazföldi fajok nedves, párás terepeken, pincékben, kövek, reves fatönkök és azok kérgei alatt élnek. Nagyságuk 0,5 mm és 25 cm között ingadozik. A rákok számos faja a Mecsek földalatti vizeiben is elterjedt s ezeknek egy része hegységünk őshonos faunaelemei közé tartozik.A formában rendkívül gazdag rákoknak a Mecsek hegységben a következő rendjei fordulnak elő: levéllábú rákok, ágascsápú rákok, kagylósrákok, evezőlábú rákok, maradványrákok, ászkaráfcok és tízlábú rákok.Levéllábú rákok EuphyllopodaÉdes vagy félig sós, gyorsan kiszáradó, ideiglenes vizekben, tócsákban, árkokban, agyaggödrökben, keréknyomban stb. élnek. A Me-csek hegységben rendkívül ritkán, túlnyomóan a tavaszi hónapokban találhatók.Branchipus stagnalis (L.) Mánfai-barlang környéke.Pristicephalus carnuntanus (Brauer) Ma-gyaregregyi-völgy.Streptocephalus torvicornis (Waga) Fehér-kúti menedékház alatt, a műút mellett húzódó tócsák.Ágascsápú rákok CladoceraRendszerint csak néhány mm hosszúságot elérő állatok. Hegységünkben ugyancsak kisebb-nagyobb tócsákban élnek, de megtalálhatók forrásokban, sőt barlangokban is. Az ebbe a rendbe tartozó fajokat I. Herr (Görlitz) és Főnyi Jenő (Tihany) határozta meg.Daphnia pulex de Geer. A pulex csoport újabb vizsgálatok szerint 4 fajból áU. Ezek; D. obtusa Kurz., D. curvirostris Eylmann, D. pu-Mcaria Forbes és D. pubes de Geer (Ponyi közlése). Hogy ezek közül melyik faj fordul elő a Mecsekben, azt a további vizsgálatok fogják felderíteni. Hetvehelyi rét, Mánfai-ibarlang, Misina déli lejtőn: Hidegkúti forrás.D. magna Straus. Kisebb tócsákban.Simocephalus vetulus O. F. M. Növényekkel benőtt vizes árokban a Máníai-barlang közelében.8. vetulus v. gebhardti Ponyi A törzsfaj között fordul elö, de annál jelentékenyen ritítább. A magyar faunára és a tudományra új.Moina rectirostris Leyd. Iszapos fenekű tócsákban gyakori. KárászKöblény vasúti állomás környékén.Chydorus sp. (sphaericus O. F. M.) Gyakori faj. A Magyairegregyi- és a Mélyvölgy forrásaiban, a Mánfai-ibarlangban.Kagylósrákok OstracodaParányi testüket kéttéknős héj zárja be. Legtöbb fajuk a vízfenék iszapjában él, vagy növényeken mászkál. Vízbe hullott, bomló növényi anyagokból és elhalt állatokból táplálkoznak. Vizekben nem válogatósaik; álló vagy folyó, tiszta vagy szennyezett, állandó és időközönként kiszáradó vizekben egyaránt előfordulnak.