A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1974 [antikvár]

A Mecsek-hegység tározótavainak limnológiájához UHERKOVICH GÁBOR A magyarországi Mecsek-hegységben több tározótavat létesítettek vízisportokra, fürdőzésre és horgászásra. A tanulmány ezeknek a viszonylag sekély, 2—3 m-es átlagos mélységű eutróf tavaknak algaegyütteseit elemzi mennyiségi és minőségi szempontból. Bemutatja az egyes fíto-plankton-aszpektusok összetételének legjellegzetesebb bélyegeit. Ezekből kitűnik, hogy az „Orfűi-tó" nevű tározótó a Rhizosolenia longiseta jelentősebb átlagos egyedszámával jellemzett víztípus, a „Pécsi-tó" Chlorococcales-viztípus időnkint jelentősebb Ceratium hirundinella és Asterionella farmosa fellépéssel, a „Hermán Ottó-tó" ugyancsak Chlorococcales-víztípus időnkint jelentősebb Aphanizomenon issatschenkoi és Euglenophyta fellépésével, végül a „Kovácsszénái aí-tó" is a Chlorococcales-viztípushoz sorolható. E négy tó nagysága 10 és 75 ha között van, egyazon vízfolyáson helyezkednek el, de a trofitási viszonyaikban egymástól mégis különböznek. A Mecsek-hegység egy másik völgyében elhelyezkedő kisméretű tározótó, a „Dombai-tó" íi-toplanktonját elsősorban a Mélosira islandica spp. helvetica átlagosan nagy egyedszáma jellemzi. A tavakban meglelt 352 mikrofiton-taxa részletes előfordulási adatait 126 rajzos ábra és 42 mikrofotó egészíti ki. A helyszínt egy térképvázlat, az egyes tavak fitoplankton-aszpektusainak mennyiségi viszonyait összefoglalóan egy grafikon mutatja be. A röviden bemutatott vízkémiai adatok mellett az algaegyüttesek elemzési adatai is arra utalnak, hogy ezekben a sekély vizekben a trofitási szint igen könnyen megemelkedik. Ezért e vizek többoldalú hasznosítása, különösen üdülővízként és horgászvízként való egyidejű felhasználása csak fenntartásokkal és állandó ellenőrzéssel valósítható meg.