A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 1985-1986 [antikvár]

a villányi hegység bükköseiKEVEY BALÁZSKevey B.: The beech-woods of the Villány Mountains. Abstract. The association (Helleboro odoto-Fagetum) forms stands on the northern slopes of the mountains lying in the southernmost parts of Hungary. It is established on the basis of 50 plant cenological samples that owing to its species compotion it comes closest to the beech-woods of the Mecsek Mountains. By its Atlanto-sub-Mediterranean, Ponto-sub-Mediterranean, sub-Mediterranean and Balkan floral elements it clearly differs from the relative associations of the Transdanubian Central Mountains. At the same time, the mass occurrence of these species vouch for the ranking of this association into the West Balkan beech-woods (Fagion illyricum).A kutatás történeteA Villányi-hegység Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) mecseki flórajárásán (Sopianicum) fekszik (Soó 19641980). Növényvilága a Mecsek-hegy-séggel mutatja a legnagyobb rokonságot (Horvát 1940, 1942,1972).A Mecsek bükköseinek cönológiai jellemzésével először Horvát (1946) foglalkozott. Későbbi dolgozatában (Horváth 1959) a Mecsek és környékének bükköseiről 40 cönológiai felvételt ismertet, melyből az egyik a Villányi-hegységből származik. Magam 1979 és 1982 között részletesen bejártam a hegység északi oldalát, s a bükkösökből dauerquadrát módszerrel 50 növénycönológiai felvételt készítettem, melynek tabelláját mellékelem (1. táblázat).A bükkösök előfordulási viszonyai a Villányi-hegységbenA Villányi-hegység viszonylag kis kiterjedésével és alacsony hegyeivel - a zárt tölgyes klimazónában foglal helyet (Borhidi 1961). Ebből következik, hogy bükkösei csak extrazonálisan fordulnak elő, megjelenésük a lokális mező- és mikroklímának köszönhető. A társulás a_ hegység területén eléggé fragmentálisan fordul elő. Állományai főleg a hűvös, párás északi oldalak alsó harmadán és mélyebb völgyeiben húzódnak. A jurakori mészkő alapkőzetet ezen helyeken viszonylag vastag lösztakaró borítja, melyen Raman-féle barna erdőtalaj alakult ki (Léhmann 1979). A legnagyobb kiterjedésű bükkösök a Tenkestöl a Csukma-hegyig fordulnak elő, de az asszociáció kisebb foltokban felfedezhető a Siklósi-völgyben, valamint a Feketehegy és a Szársomlyó északi oldalán is (1. és 2. ábra).A társulás cönoszisztematikai helye és kapcsolata a nyugat-balkáni bükkösökkelA mecseki bükkösöket először Horvát (1946) Quer-ceto-Carpinetum fagetosum néven írja le, majd a Fage-tum mecsekense elnevezést használja (Horvát 1959).Magyarországon először Pócs (ined., 1960), majd Borhidi (1958, 1960, 1963a, 1963b, 1965, 1984) hozza kapcsolatba Dél-Dunántúl bükköseit Nyugat-Balkán (vö.: Horvát 1938, HorvátGlavac-Ellenberg 1974) rokon társulásaival. A szerzők megállapítják, hogy Dél-Dunántúl erdeiben több olyan nyugat-balkáni, balkáni, szubmediterrán, atlanti-szubmediterrán és pontusi-szub-mediterrán növényfaj fordul elő, melyek a Dunántúliközéphegységből hiányoznak, vagy pedig alárendelt szerepet játszanak. A dél-dunántúli bükkösöket ezért nem a közép-európai Fagion medio-europaeum, hanem a nyugat-balkáni Fagion illyricum csoportban helyezik el (vö.: Borhidi 1965; Soó 1964, 1964-1980).Dél-Dunántúl fent ismertetett vegetációkutatásai során bebizonyosodott, hogy a Mecsek és környékének bükkösei cönológiailag elkülöníthetők a Zalai- és Somogyi-dombvidék bükköseitől. Állományai Jugoszlávia keleti részének bükköseivel együtt//e/Zeöc/'ooí/oro-Fagetum néven külön asszociációnak tekinthetők (Soó Borhidi in Soó 1960, Borhidi 1965). A társulásnak két földrajzi variánsa különböztethető meg: Szerbiában a Helleboro odoro-Fagetum serbicum, míg a Mecsek környékén és a horvátországi Fruska Gorában a Helleboro odoro-Fagetum mecsekense fordul elő (SoóBorhidi in Soó 1962, Borhidi 1965).A Villányi-hegység bükköseinek tudományos neve tehát Soó (1964-1980) nomenclaturája szerint a következő: Helleboro odoro-FagetumSoóBoAiái 60 mecsekense (Horvát 59) Soó-Borhidi 62 (Syn.: Querceto-Carpinetum fagetosum Horvát 46 p. p., Fagetum mecsekense Horvát 59 p. maj. p., Fagetum serbicum tilie-tosum argenteae et festucetosum drymeiae Jankovic Misic 54).A Villányi-hegység bükköseinek cönológiai jellemzéseA társulásból készült 50 cönológiai felvétel (1. táblázat, lásd a mellékletet) és az ezek segítségével számított csoportrészesedés (2. táblázat) alapján az alábbi következtetések vonhatók le (a számítás módszerének leírását vö.: Kevey 1985).A Janus Pannonius Múzeum Évlíönyve 30-31 (198586); 79. Pécs, Hungaria, 1987,