A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 1987 [antikvár]

PELLÉRD FUTÓBOGÁR FÁUNÁJÁ (COLEOPTERÁ: CÁRÁBIDÁE)HORVATOVICH SándorHorvatovich. S.: Carnhidac of Pcllórd (Colcopctr.l). A b s t r a c t. An annotatcci Ii. of 75 spccics of Carabidae from thc arca is prcscntcd. A schcmatic map of thc invcstißatcd arca is Rivcn. Rare spccics to thc Hungárián fauna arc: Carabus clathratus L., Trcchus obtusus Er. Bembidion fumißatum (Duft.), Trichocllus piacidus Gyll., Amblystomus niscr Hecr, Stcnolophus pcrsicus Mannh. and Dichcirotrichus rufithorax Sahlbcrg.Pécs város délnyugati előterében, Pellérd falu közvetlen közelében sajátos, nagyon erős emberi behatás alatt álló nedves-vizes biotopegyüttes húzódik: a Pécsi-síkság. Növényzete és állatvilága erősen különbözik a Mecsek-hegységétől, mert ennek a vizekben gazdag területnek az átlagos tengerszint feletti magassága 120-130 m közötti, nagy részét halastavak, nedves rétek, nádasok, füzesek, ültetett nyárasok és égeresek borítják.A Pécsi-síkságon korábban csak elvétve folyt bo-gárgyűjtés, így a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának bogárgyűjteményében csak néhány régebben gyűjtött bogár található. A terület rovarfaunájának kutatása elsősorban természetvédelmi szempontból fontos feladat: Milyen egy egyre növekvő város közvetlen közelében lévő, erősen szeny-nyezett vizes terület futóbogárfaunája?A gyűjtések 1977, 1978 és 1980-ban folytak Sár Jó-Z'ef (a Természettudományi Osztály akkori prepará-tora) és Horvatovich Sándor közreműködésével. A leggyakrabban alkalmazott gyűjtőmódszerünk a talajon való egyelés, a különböző növényi anyagok és a talaj kirostálása, majd kifuttatása, valamint a száraz fák kérge alatti egyelő gyűjtés volt.Mivel a futóbogarak döntő többsége ragadozó, azaz fő táplálékuk apró ízeltlábúakból és csigákból áll, a legfontosabb ökológiai tényező számukra az aljzat és talaj, valamint a levegő nedvességtartalma. Ezt az összefüggést jól mutatják a gyűjtött fajok. Ugyancsak az elterjedésüket megszabó tényező a talaj ph-ja és szemcse- és kémiai összetétele.A gyűjtőterület mindössze 500 m átmérőjű kört tett ki, amely a térképen (1. ábra) szaggatott pont-vonallal van jelölve. Ezen a gyűjtőterületen előforduló legfontosabb, állományt alkotó fafajok is fel vannak a térképen tüntetve (mind ültetett állomány). A térképvázlaton szereplő egyetlen rövidítés: htó = halastó.A továbbiakban rendszertani sorrendben (Die Käfer Mitteleuropas szerint, amely eltér az eddig Ma-gyarországon használttól) közlöm a gyűjtött fajokat, a gyűjtés időpontját, a gyűjtési módszert és a bioto-pot, ahol a gyűjtés történt.A gyii]tőtt fajok jegyzéke és rövid jellemzésük:1.Camtms (Carahm) aramdatus Linnacus 1758.: 1978. II. 26. (1 pd); 1980. II. 12. rostálás (1 pd). - MaRvarorszáj! vi-zcs-ncdvcs biotópjainak Icgsyakoribb Carabus faja. Nedves erdőkben cs vizenyős reteken egyaránt előfordul. Tclcn az áttelelő példányok sokszor találhatók nagy tömegben korhadt, vízzel átitatott fatörzsekben.2.CarahHS (Carahus) dathratus Linnaeus 1761 ssp. aura-niensis Müller; 1978. II. 5. egyelés korhadt fűzfából (1 pd); 1978. III. 5. egyelés korhadt fűzfa belsejében (1 pd). - Jellegzetesen vizcs-tocsogös biotópokat kedvelő faj, amely egyetlen gyűjtőhelyen sem gyakori. Számos példányban csak a Kis-Balatonról és Tőscrdőről ismert (Mcrkl O. szóbeli közlése). Ritkaságára jellemző, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park területéről az 1974-76 közötti intenzív gyűjtések sem mutatták ki {Hieke 1983). Hazánkból mindössze mintegy tucat lelőhelye ismeretes a faunisztikai irodalom szerint. A Barcsi Tájvédelmi Körzet területéről sem került mo.stanáig elő.3.Leistm fermgineiis (Linnacus 1758).: 1978. IV. 5. egyelés a nedves talajon (1 pd);.1980. II. 12. rostálás (1 pd). - Nedves, teljesen sohasem kiszáradó hazai biotópok jellegzetes faja, amely tömegesen sehol sem fordul elő. A Hortobágyi Nemzeti Park területéről csak erdei biotópokból ismerjük. Vas megyei lucernásokból is ismerjük talajcsapdázással fogott példányait.4.NoHophilus patmlris (Duftschmid 1812): 1980. II. 12. rostálás (7 pd). - A gcnusz leggyakoribb hazai faja. A vizenyős területeken országszerte előfordul. Ncdvessegigénye nagy.5 ait:ina /ossär (Linnaeus 1758).: 1978. III. 5. cgyeléssel a nedves talajon (1 pd). - Nagyon gyakori talajlakó faj, amely mezőgazdasági talajokban is mindenütt él {Horvato-vich-Szarukán 1980). A Hortobágyi Nemzeti Park területéről túlnyomórészt erdei biotópokból ismerjük Wieke 1983). A Barcsi Borókás tájvédelmi körzetben is gyakori.6.Dyschirius gtobosus (Herbst 1783).: 1978. III. 5. egyelés a nedves talajon (3 pd). - Országszerte nagyon gyakori erdőtalajokban elő faj, amely nedves retek cs ligetek talajában is előfordul.7.Trechus otHusus Erichson 1837: 1978. III. 12. fűzfák tövében egyelve (1 pd); 1980. II. 12. a fiatal egeresben rostálva (1 pd.). - Nagyon hasonlít az ország mezőgazdasági müvelés alatt álló talajaiban nagyon gyakori T. quadristriatus (Schrank, 1781) fajhoz, A két közelrokon faj közötti legszembetűnőbb különbség a hím ivarszerv alakjában van. Atlantomeditcrrán faunaelem, amely a kontinentális klímájú Európában nem fordul elő. Ritkaságára jellemző, hogy a teljes magyar Trcchus anyag revíziója után is összesen csak 7 hazai előfordulása van.8.Tacbys bistriaius (Duftschmid, 1812): 1978. III. 12. talajon egyelve (2 pd). - Nem teljesen kiszáradó talajokban országszerte gyakori. Fényen is gyűjthető.9.Bembidion (MetaHina) properans Stephens, 1829: 1978. IV. 13. talajon egyelve (4 pd); 1978. VI. 20. talajon egyel-A Jonui Pannonius Múioum tvkönpr* 33 (IM7): 7-13. Pici, Hungaria, IMI.