A jászszentandrási templom freskói [antikvár]

A jászszentandrási templom freskói A Jászságba érkező látogató számos természeti szépséggel, műemlékkel, a történeti múltat bemutató látnivalóval találkozhat. Különösen becsesek az itt élők számára azok az emlékek, amelyek az öntudatos jász nép kultúrtörténetének, egyháztörténetének kiemelkedő momentumai. A Jászság kultúrtörténetét számos kutató igyekezett feltérképezni, s tanulmányok tömege teszi közzé a kutatási eredményeket. A Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria a Jászság képzőművészeti értékeit tárja fel, és azokat széles körben ismerteti. Ezen túl feladata a Jászsághoz kötődő képzőművészek munkásságának ismertetése, publikálása. A Jászság mind a 18 települése rendelkezik olyan képzőművészeti értékkel, amely feladatot jelent a Hamza Gyűjtemény számára. Ezek közül talán a legismertebb, legfeldolgozottabb műalkotásegyüttes a jászszentandrási templom és falfestményei, melyek megtekintése sok-sok utazó célja. Az újabb kutatások szerint a települést Endrefalva néven először 1234-ben említi oklevél, majd Szent András néven 1399-ben. A sűrűn lakott falu 1433-tól lakatlan puszta, majd 1750-től Jászárokszállás tulajdona. A később kialakult laza szerkezetű, tanyás település 1886-ban nyerte el a községi státuszt. Első kápohiája - szemben a templomban olvasható 1710-es dátummal - 1750-59 között épült, és 1902-ig tartottak benne istentiszteleteket, amikor is életveszélyessé nyilvánítása után lebontották. A római katolikus egyházközség Jászárokszállás filiája volt. Az önálló plébánia alapító levele 1897-ben keletkezett, s első plébánosát Kovács Mihálynak hívták. Az ő nevéhez fűződik a jelenlegi templom megépíttetése is, mely 1903-ra készült el. Az egytornyú neogótikus templom terveit Czigler Győző műegyetemi tanár készítette, a kivitelezést Kriszt Mihály és Wagner Márton mezőberényi építőmesterek végezték (a torony talpazatának felirata szerint). A templomot a „Szent Kereszt Felmagasztalása" tiszteletére szentelték fel. A templom hajója négy boltszakaszos, ehhez kapcsolódik egy boltszakasszal a szentély. A boltmezőket harántívek határolják, a keresztboltozat borda nélküli. A hajót a diadalív mellett két boltszakaszon kórus bővíti, mely az épület külsején is érzékelhető, ahol támpillérek is elhelyezkednek. Az apszis a nyolcszög öt oldalával záródik, a hajótól diadalív választja el. Harminc évvel a templom felszentelését követően a szentandrási közbirtokosság mint a templomépítkezés intézője elhatározta - bizonyára Kovács Mihály plébános buzgólkodása és az egyházközség tagjainak kérése alapján - hogy a templombelsőt falfestményekkel díszíti. A munka előkészítésével Futó Tibor főjegyzőt bízták meg. A falfestmények ügyében fel is kereste a Szolnoki Művésztelepen Chiovini Ferenc festőművészt, aki 1926-tól a Művésztelep tagja volt. A művész több mint öt évig a római Accademia delle Belle Arte-n tanult, ahol alkalma volt az egyházművészet és a monumentális festészet mélyreható tanulmányozására is. Eredményeit e területen Rómában is több díjjal ismerték el. 1935-36-ban - már a jászszentandrási freskók elkészítése után - ismét ösztöndíjas volt a Római Akadémián. Bár festészete elsősorban az Alföldhöz, az alföldi ember életéhez kötődik, a jászszentandrási két történelmi freskója életművének kiemelkedő emléke. Chiovinit igen jó kapcsolat fűzte Aba-Novák Vilmoshoz, hisz Rómában, és egy ideig a Szolnoki Művésztelepen is egy időljen dolgoztak. A templom freskóinak elkészítését Chiovini úgy vállalta, hogy azt a Művésztelep akkori vendégével, Aba-Novák Vilmossal közösen fogják megvalósítani. A falfestmények elkészítésének feladatát kettéosztották: Chiovini Ferenc vállalta a hajó