A kecskeméti művésztelep dokumentumai (1909-1919) [antikvár]

Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep dokumentumairól (1909-1919) A Kecskeméti Művésztelep és utódintézménye, a Kecskeméti Alkotóház dokumentumainak a teljes anyaga olyan jelentős terjedelmű, hogy akár 2-3 kötetbe kívánkozna. Ez a gyűjtemény a kolóniának művészettörténetileg legtöbbre értékelt, legismertebb időszakát, az alapítástól, a létrejöttétől, 1909-től 1919-ig terjedő első évtizednyi periódusának legfontosabb dokumentumait foglalja egybe. Az 1909-1919 közti évtizedben keletkezett dokumentumok legkorábbi darabjai természetesen a Kecskeméti Művésztelep alapításának körülményeit, segítő, előrelendítő és egyúttal hátráltató eseményeit mutatják be. Nagy általánosságban annyit mindenképpen szükséges itt leszögeznünk, hogy a művésztelep-alapítást nemcsak Kada Elek polgármester kulturálisan (is) nagyra törő elképzelései dédelgették, hanem erre megalapozott lehetőséget teremtett a város akkor virágzó gazdasága. Kulturálisan, művészeti szempontból viszont két lendítőerő, két összefonódó tendencia tudta hatékonyan segíteni: elsőként a millennium városi építészeti és művészeti fejlesztései (pl. Lechner Ödön-féle Városháza kiemelkedő összművészeti szerepe), valamint az ennek hatására is erősödő, egységes és korszerű koncepció alapján megtervezett városfejlesztés. A városi építési szabályrendelet szellemében elkezdődött a gázvilágítás bevezetése, az utcák kikövezése, a Nagykőrösi utca rendezése, egyszóval: dinamikus urbanizáció vette kezdetét. Az új építkezéseknél Kada Elek polgármester zsinórmértéke az volt - a praktikus és szükséges építkezéseken túl -, hogy a fiatal magyar építészet mindegyik új iránya kifejezésre jusson a kecskeméti új városképben. S ebben az egészséges, előre tekintő építőművészeti fejlesztésben, az épületek igényes esztétikai kialakításában, megjelenítésében szántak szerepet a létesítendő művésztelep alkotóinak. Talán ez volt a Kecskeméti Művésztelep induló időszakának az egyik legfontosabb eredménye, a nóvum, amely egyedi helyet biztosít számára a 19. század végén - 20. század elején létrejött magyarországi művésztelepek között is. Még akkor is így van ez, ha az akkori századfordulón, az első világháború előttig Nagybánya (1896), Gödöllő (1901) és Szolnok (1901) után Kecskemét Művésztelepe utolsóként jött létre (1909). Úgyis mondhatjuk, hogy egy folyamat utolsó állomásaként, ám visszacsatolt az indulóhoz. Nagybányához, mivel az önként kiváló fiatalokat, a neósokat fogadta be, velük, nekik alapították. A Kecskeméti Művésztelep programjai (Iványi Grünwald Béla, Falus Elek, Kós Károly-Györgyi Dénes) kiemelt helyet kapnak a gyűjteményben. Ezek elsődleges