A Kecskeméti Református Kollégium évkönyve 1996-98 [antikvár]

Különös sóhajjal bocsátunk útjára minden ballagó-érettségiző évfolyamot. Egyrészt ott van bennünk minden, amit a hat vagy négy év során együtt átéltünk, a tanítás-tanulás, az igehirdetés-hallgatás, a közösség megélése, s a jól megszokott arcokat nehezen felejtjük el. Másrészt ott lehet bennünk a szorongás is: vajon mindent átadtam, ami rám volt bízva, mindent megtanítottam, amire szükségük lesz, vajon fölkészítettük őket a "nagybetűs" életre? Minden sóhajnál többet mutat azonban a tény: elmentek és ez így van rendjén. Átlépték azt a bizonyos küszöböt, valami új kezdődött életükben. Lezárult az ifjúságuk egy szakasza, s a gimnáziumi évekre mindig szívesen fognak emlékezni, közös emlékek sokasága köt össze bennünket. Mi tanárok, lelkészek abban a reménységben vagyunk, hogy az itt kapott táplálék egy életre elegendő lesz, hiszen a gyökéren múlik minden. Ha az szent - lehetnek az ágak is azok. Minden kimenő évfolyam, a "nagy végzősök" egy-egy zsenge, s imádságunk kísérheti őket. Hiszem, hogy e csodálatosan megépített épületben, a templom szomszédságában átélt évek megszentelhetik ifjúságunk éveit, s az a búcsú, amit az érettségin vagy a banketten átélünk - a találkozását ígéretét rejti. Hiszen "refisek" vagyunk. Pálmánk erős gyökerekkel tartja magát. S ha teher alatt is, de nő. Így ajánlom most Kollégiumunk - az utóbbi két év eseményeit és eredményeit összefoglaló - Évkönyvét minden kedves diákunk és olvasónk figyelmébe.