A Kecskeméti Református Kollégium Évkönyve 2002-2004 [antikvár]

AJelényi LászlóElőszóHasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. "Máté evangéliuma 13,44Az elmúlt két év eseményeiről, eredményeiről olvashatunk összefoglalót e könyvben, amely több ok miatt is érték lehet tanár és diák, a kollégium berkein lévő és a kívülálló számára egyaránt.Evek, évtizedek múlva mint öregdiákok idézhetjük fel belőle iskolai élményeinket, a barátságokat, kirándulásokat, a közös programokat, amelyek már akkor is sokat jelentettek nekünk, vagy amiknek az emléke az idő múltával szépült meg, illetve amiket az idő múltával kezdünk átértékelni és talán felértékelni magunkban.A jelen számára is bizonyságtétel e könyv, hiszen kiderül, mi mindent tettünk, szerveztünk, rendeztünk azért, hogy értéket közvetítsünk az élet minden területén: tudásban, sportban, kultúrában, erkölcsben, életfelfogásban, hitben.Diák és tanár felől megközelítve is, néha talán a munkának, a tanulásnak, a programoknak a terhét érezzük inkább, mint a példázatbeli napszámos, aki nem a saját földjén végez igen nehéz, emberpróbáló munkát. Miközben erejét megfeszítve küzd, csak azt a kevés bért látja a szemei előtt, ami éppen elég arra a napra, így aztán kedvetlenül megy tovább a szántáson. Csak később derül ki számára is, hogy milyen rendkívüli kincs van elrejtve a földben. Olyan, amiért örömében mindenét kész odaadni. Miközben végzi mindennapi fáradságos feladatát, kincsre talál. Ennek feltétele, hogy hűséggel, teljes erőbedobással végezze mindennapi teendőit akkor is, amikor még a kincs léte is teljesen rejtve van előtte. Kollégiumunk talán annyiban tér el a példázatbeli képtől, hogy számunkra már a feladatok, programok előtt is feldereng, vagy sokszor már előre egyértelműen látszik, hogy kincsre találunk. Abban pedig mindenképp hasonlítunk a példázatra, hogy kincset találhatunk akkor is, amikor ez feladatunk végzése közben még nem nyilvánvaló előttünk. Sokan számolnak, számoltak már be erről a kollégium diákjai és dolgozói közül. Bízunk benne, hogy majd visszatekintve, e könyvet átlapozva, az eseményeket felidézve mi is elmondhatjuk ezt magunkról: gazdagabb lettem.Isten áldását kéljük Kollégiumunk minden tevékenységére, tanulásra és tanításra, a különböző programokra, emmausi hetekre, csendes napokra, templomi istentiszteletekre és minden más alkalomra, amikor Isten fgéje hangzik köztünk, hogy akár észrevétlenül, úgy, hogy csak később tudatosodik bennünk, akár úgy, hogy már azonnal világossá válik számunkra, de mindenképp gyarapodhassunk igazi értékekkel, mennyei kincsekkel.