A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár jubileumi évkönyve 1898-1998. [antikvár]

Minden dolognak van kezdete - tartja a mondás. S amikor már elég idő áll mögöttünk, vissza-visszanézünk az összegzés, vagy az emlékezés nemes szándékával. Ez történik most is, amikor a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár szakemberei ezen kiadvány megjelentetésével tisztelegnek az intézmény, a győri közkönyvtár, s a könyvtáros szakma száz éves öröksége előtt."Oh boldog örökösöm! Élj boldogul, míg a halál kaszása rendre nem vág. Fordítsd fáradságodat a város érdekeinek megóvására, hivatásunk javára, az igazság földerítésére, no -meg az enyémnél fényesebb dicsőségedre." - úja Sefcsik Ferenc főlevéltárnok s egyben az első könyvtáros, aki a könyvtári gyűjtemény első leltározását végezte el 1901-ben. S hogy ezek a kissé melankolikusan hangzó intelmek meddig "hatottak" az évszázad megannyi rejtelmein át a könyvtáros hivatás gyakorlásában, azt a kötet szerzői kutatták fel és teszik most közzé az olvasó számára, egyben a következő évszázadok okulására és gyönyörűségére.A "könyveknek többek között az emberi halhatatlanság megértését köszönhetjük", "a könyvtárak pedig a legbiztosabb és legmaradandóbb emlékezetei az emberiségnek". Súlyos szavak és nehéz teher ez, miként a ma élők felelőssége is egyben, amely itt Pannonhalma közelségében mindig is különös jelentőséggel bírt. Hiszen a magyar könyvtártörténet Pannonhalmáról, a legfontosabb magyar bencés kolostorból származtatja az első teljes könyvleltárt, 1093 tájáról. Az első kolostori könyvgyűjteménytől azonban hosszú volt az út a nyilvános közkönyvtárakig. De elmondható, hogy létében és fejlődésében is mindenkor az őt körülvevő világ tükörképe és a műveltség fokmérője volt. Mint alapintézmény ma is érzékenyen reagál a változásokra, s a modernizációs folyamatok fontos kihívást jelentenek számára. A megújulás folyamata így nemcsak belső akarat, de külső kényszer is, melyben az egyik legfontosabb garancia a könyvtárosok felelőssége és szakmai összefogása, mivelhogy a könyvtárügy fejlődése mindig is könyvtárosok személyisége és közösségek harca volt.