A Kiskunfélegyházi Ifjúsági Vegyeskar munkája továbbfolytatódott [antikvár]

Részlet: 1999. június 26. E napon ünnepeltük megalakulásunk 50. évfordulóját. Gyönyörű napra ébredtünk! Talán még a természet is ünnepre készült, hiszen előző napok esős, hűvös jellege megváltozott. Az egy évig tartó szervezőmunka meghozta gyümölcsét. A város tele volt plakátokkal, transzparensekkel, hirdetve a jubileumot. A fogadóbizottság a Városháza Dísztermében várta az ország határain belül és határainkon kívül élő tagjainkat. Ficsór József, városunk polgármestere hivatalában fogadta a díszvendégeket, majd kilenc órakor elkezdődött az Emlékülés. Díszülés a Városháza Dísztermében Vargáné Rácz Judit: Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a „Kiskunfélegyházáért" aranygyűrűvel kitüntetett Ifjúsági Vegyes-kar 50. éves jubileuma alkalmából rendezett díszünnepségen megjelent kórustagokat, hozzátartozókat és a kedves vendégeket. Külön tisztelettel köszöntöm Óvári István Urat, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főtanácsosát, Endre Sándor országgyűlési képviselő urat, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökét, Dr. Vasady Balogh Lajos főzeneigazgató urat, érdemes művészt, Dr. Pongrácz Pál első kórustitkár urat, Kapus Béla karnagy urat, Tóth Gyulánét, az alapító iskola jelenlegi igazgatóját, valamint Ficsór József polgármester urat. Jubileumi ünnepségünk első köszöntője a jelenlegi Kórus nevében szól Rádi Orsolya tolmácsolásában. Tisztelt Dalszerető Ünneplő Közönség! Kedves Kapus Béla Karnagy Úr! Kimondhatatlan tisztelettel és szeretettel köszöntöm a jelenlegi Ifjúsági Vegyeskar nevében mindazokat, akik az 50. éves jubileumi ünnepségen megjelentek. Részvételükkel még fényesebbé tették e rangos rendezvényt. Nagy tisztelet számunkra, hogy mi, akik a jelenlegi kórus tagjai vagyunk, részesei lehetünk annak az 50 évvel ezelőtt született kezdeményezésnek, amely az alapító tagok szervezésével kezdődött. Köszönjük, hogy megteremtették a város fel-felnövekvő ifjúsága számára azt az utat, melyet igénye szerint bejárhatott, mellyel erkölcse, lelke panírozódhatott, csak a muzsika, a dal szeretetére volt szükség. Köszönjük, és köszöntünk minden kedves régi énekkari tagot, akik kitartása, időt nem kímélő szorgalma, az énekkarhoz fűződő ragaszkodása mindnyájunk előtt példa. Ez a mély gyökerű példa ott rejtőzik a város, a családok, az ismerősök, barátok lelkében. Sokan, talán mindnyájan oly kedves alapító és régi énekkari tagokat tudhatunk ismerőseink körében, akikkel együtt énekelhetünk ma, szüleink, testvéreink, ismerőseink, barátaink ajkán csendül fel a közös, 50 éve ismert dalt. Mert ma mindnyájan egy gyönyörű, közös nyelven, a dal nyelvén mondjuk el, amit szívünk akar.