A kiszombori rotunda [antikvár]

A XVII. század elején, amikor a tizenötéves háború pusztításait követően Dél-Magyarország nagy része pusztasággá vált, a Maros jobb partján egy kis kerek templom magasodott magányosan a környék fölé. Néhány emberöltővel korábban gazdag település vette körül, ám az emberek a vész elöl elmenekültek, így a falu nagyobb része, mint a többi is a környéken, gyorsan az enyészeté lett. A templom azonban, miként évszázadok óta, állt, érintetlenül, és szinte teljes épségében. Ezekben az évtizedekben az Alföld összes kora-középkori emlékét elsodorták a háborúk viharai, alig néhány maradt meg közülük a mának, azok is csak részben, töredékekben. Romok és pusztaság - ez a XVI-XVII. század fordulójának Délvidéke. "A Temesi Bánság képét adá az enyészetnek. Népes régi falvak elpusztultak és a lakatlan táj mocsárrá változék" - írta Bárány Ágoston, Torontál vármegye első történetírója, 1845-ben. És a kietlen, mocsaras tájban ott állt a rotunda, az egykori Zumbur falu helyén, kopottan, beszakadt tetővel, ám mégis: eredeti állapotában. Vajon miért maradhatott meg? Vajon miért kímélték meg ezt a templomot - egyetlenként messzi vidéken - a török, tatár, vagy éppen magyar rablóhordák?