A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1959 [antikvár]

A kötet a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közel másfél évtizedes Működését foglalja össze, abból az alkalomból, hogy negyven éve, 1959. július 2-án következett be az a kényszeregyesítése a román egyetemmel, amely az önálló magyar egyetemi oktatás megszűnését eredményezte Romániában. Ez az erőszakkal végrehajtott cselekmény közel kilenc évtizedes önálló magyar tudományos kutató és alkotómunkának vetett véget, mivel az erőszakkal létrehozott Babes-Bolyai román egyetemen egész sor tudományszak művelése és oktatása szűnt meg magyar nyelven, olyan szakoké, melyek a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen nemcsak magyar, hanem az európai és egyetemes tudomány számára is jelentős eredményeket teremtettek. Csőgör Lajos első rektor hitelesen számol be azokról a körülményekről, melyek lehetővé tették, hogy 1945-ben ne ismétlődjön meg a katonai erőszak, mely 1919-ben bekövetkezett - három tényezőnek köszönhetően: 1. a magyar egyetem tanácsa, professzorai és személyzete egy része többségi elhatározással - helyén maradt, 1944-ben és a katonai megszállás idején is folytatta működését. 2. A kolozsvári magyar és román politikai tényezők, s az erdélyi magyarságot átfogó politikai szervezete, az egész magyar társadalom óhajának megfelelően ragaszkodott az önálló magyar egyetemhez és a nemzeti kisebbségi jogegyenlőség alapvető feltételének tekintette az egyetem megmaradását. 3. A román politikai tényezők, taktikai meggondolásból és érdekből fogadták el az önálló magyar egyetem létét - a béketárgyalásokra tekintettel -, hogy bizonyítsák a nemzetiségi jogegyenlőség megvalósulását. Elvettek ugyan egy működő magyar egyetemet annak minden épületével, felszerelésével, (papíron) létrehozva ennek fejében egy "új" egyetemet, először Magyar Előadásnyelvű Állami Egyetem elnevezéssel, majd Bolyai Tudományegyetem néven. Az a rejtett szándék is jelen lehetett, hogy ez az egyetem úgysem lesz működőképes, mivel két egyetem elhelyezésének nincsenek meg a feltételei Kolozsváron. Egy negyedik tényező is döntő volt: az egész magyar társadalom segítőkész akarata és a szervezés munkájának nehézségeit vállaló szakemberek áldozatkészsége és kitartása. Kompromisszumokra is szükség volt, az orvosi karnak Marosvásárhelyre kellett költöznie, az összes kolozsvári klinikai épületet át kellett adni a román egyetemnek.