A Komárom megyei dolgozók harca a proletárhatalomért [antikvár]

iWTT^ mmsm ELŐSZÓ Ady, „a forradalom viharmadara", már 1913-ban azt vallotta, hogy: „Csak akkor születtek nagy dolgok. Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni. Százszor bátrak és viharvertek." Állítását nem sokkal később Oroszországban is, nálunk is igazolta a történelem: az öntudatra ébredt, cselekedni bátor orosz munkások és parasztok 1917-ben a bolsevikok vezetésével győzelemre vitték a szocialista forradalmat. S 1919 tavaszán a mi népünk is kivívta a szabadságot, megteremtette a munkásosztály hatalmát: a dicső Tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság a magyar munkások és parasztok küzdelmét dicséri. Ők vívták ki, s védelmezték a belső és a külső ellenséggel szemben. S ebben a küzdelemben — amint ezt dr. Kovács György könyve tanúsítja — jelentős szerepet vállaltak az akkori Komárom és Esztergom megye munkás- és paraszttömegei is. E mű szerzője gazdag tényanyaggal mutatja be harcukat. Nyomon követi, hogy e vidék kizsákmányoltjai, a tatabányai és a dorogi bányászok, az esztergomi és a komáromi nyomdászok, építőipari munkások, a grófi cselédek, a falusi nincstelen parasztok, s a valamennyiük sorsát átérző, és velük közösséget is vállaló diákok, értelmiségiek hogyan jutottak el a tanácshatalom igenléséig, megszervezéséig és bátor védelmezéséig. Az olvasó kezébe kerülő könyv azt bizonyítja, hogy a Tanácsköztársaság megyénkben is a nép hatalma volt: a szabaddá lett munkásoké és parasztoké, akik közül a legjobbak egy emberként siettek a vörös zászlók alá, amikor a külső és belső reakció a fiatal munkáshatalomra tört. Sajátjukat védelmezték, s hősökként harcoltak a külső és a belső ellenséggel egyaránt. A harc nem volt könnyű, s bizony nem volt egyszerű áttekinteni az olykor összekuszált és ellentmondásos helyzeteket. Jól érzékelteti ezt például a komáromi csata leírása. A szerző e megmozdulás tényeinek feltárásával és értékelésével több szempontból úttörő munkát