A Kultúra Lovagrendje Évkönyve 2015.-2016. [antikvár]

„'Egy proSCémát nem Cefiet ugyanazzaCa gondoCkpdásmóddaC megoUani, ameCy aproöíémát eíoidézte" JíWert Einstein Beköszöntő Tisztelt Olvasó! Kedves Lovagtársam! Ön a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kultúra Lovagrendje évkönyvének 2014. és 2015. év eseményeire épülő kötetét tartja kezében. Az összevonást az élet kényszerítette ki, amelynek j központja mintaértékű térségi életminőség-fejlesztő missziónk. Alapítványunk - a Kultúra Lovagrendje számos tagjával 1 együttműködve, kultúrára és közművelődésre építve - hosszú távú misszióba kezdett a Felső - Tisza völgye vidékfejlesztési térségben a mélyszegénység felszámolásáért és az életminő-ség-fejlesztéséért. Ebben a 21. századi lovagias küzdelemben sem idő, sem erő, sem anyagi fedezet nem maradt az év eseményei kötetben való összefoglalására. „Minden jó, ha a vége jó" halljuk sokszor. Három évi kemény munkával leraktuk ugyan az alapokat, de mi még nem lehetünk nyugodtak, mert egyrészt az állami elvonások miatt alig maradt támogatás a létrehozott intézményeink működtetésre, másrészt még mindig nagyon sokan vannak azok, akik azt hirdetik, és cselekedeteikkel igazolják: „Annál jobb, minél rosszabb." Az alapítványunk állami feladatok ellátásában is résztvevő, nemzetközi működésű körű, közhasznú szervezet, amely alapvető működési területét a Kárpát-medencében határozta meg. Küldetése a hátrányos helyzetű térségek, falvak és közösségek kulturális örökségének, hagyományainak felkutatása, ápolása, közkinccsé tétele, kulturális fejlődésének és életminősége fokozásának elősegítése, a nemzet kulturális egységesítése. Egyéni és közösségi tetteinkben, érték- és kapcsolatteremtéseinkben a nemzet szolgálata vezérel bennünket. Nem a percemberek múló gazdagsága, és nem egyéni kanier építése, hanem lelkiismeretünk mutat utat nekünk. Miért ne segitetnénk, ha módunkban áll? A harminc éves Ossian zenekar egyik dalszövege így szól: „ Túl a soksok álmon, lázadó, könyörtelen harcon, sorsom tisztán látom: Amíg létezem, a magam útját járom." Az általam vezetett alapítvány működésének organikus fejlesztésével, hosszú távú, komplex gondolkodásával, valódi és virtuális közösségeink összefogásával, értékteremtéseivel elfoglalta társadalmilag megbecsült helyet az országos szervezetek között. Eddigi küzdelmünk az életminőség-fejlesztése és a nemzet kulturális egységesítéséért nem volt hiábavaló, még akkor sem, ha az érintettek megfelelő partnerségével, önkéntes munkánk megbecsülésével sokkal előrébb juthattunk volna.