A labdaháztól a népstadionig [antikvár]

ELŐSZÓ Kisebb-nagyobb megszakításoldsal bő másfél évtizede foglalkozom a magyarországi sport történetével. E kutatások újra meg újra igazi „kikapcsolódást" és felüdülést jelentettek; kirándulást a két világháború közötti diplomáciatörténet és a politikatörténet komor világából egyfelől a korábbi évszázadokba, másfelől egy olyan, szinte még felderítetlen terepre, amelyet a hazai történetírás eddig jobbára elkerült. Első írásaim a hazai sportépítészet és a sportpolitika témakörében születtek, az elmúlt években azonban inkább a modern sport magyarországi kezdeteivel, intézményesülésével és társadalmi integrálódásával foglalkoztam. A kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre szélesebb körben hódító sportmozgalom már egészen korán, a 19. század végén az élet számos területén - az egészségügy, az iskoláztatás, a szórakozás, a gazdasági élet, az építészet, az irodalom, a művészetek, az egyes társadalmi csoportok integrálódása, illetve rivalizálása, valamint a világpolitika terén - éreztette hatását. Ez egyben azt is jelenti, hogy a modern értelemben felfogott sporttörténetírásnak nyitottnak kell lennie más tudományterületek felé is, s bízvást támaszkodhat például az orvostudomány, a pedagógia, a sporttudomány, a szociológia, a művészettörténet, a közgazdaságtan és a politikaelmélet eredményeire. Sport tárgyú munkáim elszórtan jelentek meg kis példányszámú kiadványokban. Ezért volt számomra egyszerre megtisztelő, örömteli és inspiráló, amikor Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója három éwei ezelőtt először vetette fel egy sporttörténeti tanulmánykötet ötletét. A régebbi és újabb írásokból hamarosan össze is állt egy kötetre való anyag, melynek tematikus sokféleségéből egyfajta folyamatosság is kezdett kibontakozni. Az egyes tanulmányok voltaképpen az egyes időszakokat reprezentáló szemelvények a magyar sport történetéből a felvilágosodás korába visszanyúló kezdetektől az államszocializmus időszakának sportpolitikai centralizációjáig. Az írások mindegyike az adott téma első alapos feldolgozása. A nyitó tanulmány {„Ember' képét hordó Majom forma Lajhár") a modern sport magyarországi elterjedésének egyik fontos mozzanatával, a rendszeres testgyakorlást szorgalmazó pedagógiai és orvosi irodalommal foglalkozik a korai brit és francia előzményektől a legnagyobb hatást gyakorló német szerzőkön át az első magyar traktátusokig. A második tanulmány (Angol hatások a magyar sport kezdeteire) azt vizsgálja, milyen hatást gyakoroltak a 19. századi magyarországi sportéletére az angol minták. A középpontban a század elején, közepén, illetve végén megjelenő, angol eredetű sportágak állnak: a lóversenyzés, az atlétika és a labdarúgás. A harmadik tanulmány {Clair Ignác testgyakorlati iskolája) a magyarországi tornasport korai előzményének tekinthető, Clair Ignác vezette gimnasztikai iskola történetét mutatja be, mely eleinte a fővárosi német és magyar polgárság fiú- és leánygyermekei számára kínált rendszeres - bár kevéssé szakszerű - testgyakorlati képzést, s később ebből nőtt ki az első igazán hosszú életű hazai sportegyesület, a Nemzeti Torna Egylet, amely több mint fél évszázadon át a testnevelő tanárok képzésében is kulcsszerepet játszott.