A leányfalui Móricz ház és lakói [antikvár]

Bevezetés „Ha Magyarország egyszer annyira viszi, hogy Móricz Zsigmondnak is jut kegyhely benne: az nem lehet, csak Leányfalu. Itt kell az ő múzeumát felállítani. (Németh László) Hazánk és népünk, valamint a hálás olvasók és az író emlékét tisztelettel őrző társaságok már vittük annyira, hogy Németh László jogos nézetével egyetértve, jutott kegyhely az írónak, nem csak a szülőfalujában, a Tiszacsécsén álló emlékházban, hanem Prügy községben is. Leányfalun pedig létrehoztuk a múzeumát. De emlékét életének ezeken a fontos helyein kívül még emléktáblák sokasága és szobrainak egész serege is őrzi országszerte. Születésének 125. évfordulóján hazánk legjelentősebb irodalmi múzeuma, a Petőfi Irodalmi Múzeum mutatta be életét, tevékenységét a fővárosban, valamint vándorkiállításon országszerte. Legjobb irodalom-történészeink és helytörténészeink műveinek könyvtárnyi sora méltatja gazdag életművét. A szülőfalujában, majd Túristvándiban és Prügy községben töltött gyermekkorára, középiskolás korának debreceni, sárospataki és kisújszállási éveire a leginkább elhivatottak emlékeznek műveikben. Eletének regényét, kiemelkedő írói, szerkesztői tevékenységét, a népe és hazája érdekében viselt jelentős szerepét, a hozzá legközelebb álló leánya és munkatársai írták meg hitelesen. Valami azonban mindeddig még hiányzott Móricz Zsigmond életművének hiteles leírásából. Németh László ezt bizonyára jól érezte, amikor a mottóban idézett gondolatát szavakba öntötte. Az angol azt mondja: az én házam az én váram. A magyar nyelvben meg van két szó, amelyben, ha két hangzót felcserélünk, a szó mást jelent. Ez a két szó a „hazám" és a „házam." Móricz Zsigmond egész életén át a hazát építette, de életének legtermékenyebb éveiben végre saját házat is épített, ahol végre igazán otthon volt, és ahol élete végén szeretett hazája szolgálatában, saját házában alkothatott. Hegedűs Károlyné ennek a gyermekkori nosztalgiából, a nagy diófa kedvéért Leányfalun megvásárolt telken álló alkotóháznak építését, az író élettörténetének ehhez a házhoz kapcsolódó eseményeit írta meg a családtagok, a barátok, az írótársak és a község lakóinak emlékei, valamint saját élményei és tapasztalatai alapján. Könyve nem a Móricz életrajzok köteteit szaporítja, a lapokon nem csak Móricz Zsigmond jelenik meg, de él benne Leányfalu akkori múltja és jelene is. A könyv tehát nem életrajz, nem is baedeker, nem is helytörténeti, nem is irodalmi mű, hanem ennél sokkal több: a lakóhelyét és az író műveit egyaránt szerető, irodalmat értő és kedvelő asszonynak mindezek ismeretében alkotott szintézise, valódi ismeretterjesztő alkotás, amit örömmel ajánlok az olvasónak. Réthey-Prikkel Lajos a Móricz Zsigmond Társaság elnöke