A legjobb Szigetszentmiklósról [antikvár]

Részlet a könyvből:"Szakolczay Lajos_Szigetszentmiklós - szigeten túli szabadságA Patak Fesztiválok másfél évtizedéreA vidéki városok, még ha Budapest vonzáskörzetében vannak is, gyakran az ilyen-olyan mellőzés keserű kenyerét eszik. Hiába az építő - a várost kellemmel és szellemmel kiszolgáló - munkájuk, a gazdasági növekedés, a környezetet széppé formáló igyekezet, az emberek megelégedettsége, mindez valahogyan elsiklik a metropolisz vagy a nagyobb települések - pontosabban az őket körülvevő hírvilág - rengetegében.Megküzdeni a saját arc kialakításáért, a couleur locale-t, vagyis a helyi színt az egyetemesbe kötni, nem mindennapi szorgalmat, értő alázatot és küzdelmet követel a harcra vállalkozóktól. Mert harc az is, ha tudunk saját régi magunkkal szembenézni. Ha a fejlődés kapuját" olyan szélesre tárjuk, hogy rajta ne csupán az anyagi javak utáni sóvárgás - a pénz hatalma - törjön be, hanem az embert és a világot széppé tevő kultúra legkisebb rezdülése is.Szigetszentmiklós, a folyton fejlődő város egyszerre hallotta meg felséges folyónk, a Duna sodorta szózatot - A mindenséggel mérd magad!" -, és a sziget (Insula) rejtezve is hangos súgását: az ember először azért lép a zsombékra, hogy onnan kitörve a csillagokra lépjen. Emberségünknek, vágyakozásunknak ez lehet a mértéke. És a várost élő szervezetnek tudó, azért tevékenykedő vezetőknek, művészeknek, mecénásoknak is.Nem véletlen, hogy Szigetszentmiklós az utóbbi évtizedekben milyen fontos pont lett - sugárzó pont - a magyar kultúra, azon belül is a kortárs képzőművészet térképén. A hallatlan összefogásnak és a tegyük életünket széppé!" akaratnak köszönhető mindez. Az itt élő és alkotó művészek szorgos munkájának és az általuk Idevonzott alkotó személyiségeknek. S nem utolsósorban annak a mecénásnak, Kőszegi Jánosnak, aki pénzt, fáradságot nem kímélve szinte szétosztotta magát a mindenre szomjas, nyughatatlan alkotók között.Aki egyszer is megfordult a városban, járta a girbegurba", ám végül is valahol kiegyenesedő utakat, és szívta a Faház - lélekemelő közeg - levegőjét, megmártózott a Fesztivál hangulatában, vagy éppenséggel (ha szerencséje volt] megleshette Somogyi Gyuri, a zseniális festő ecsetjének vásznon túli, életigenlő - a szigetnek méltóságot adó - kalandját, az sosem feledheti az itt is bizonyosságnak tetsző törvényt: építs, hogy magad is építkezhess!Nyílt titok, hogy egyén és közösség egymásra találásából - összeborulásából - születnek az eredmények. A képzőművészetre, a látásunkat kitágító, gondolkodásmódunkat acélozó