"A Lélek erejével" [antikvár]

PÜSPÖKI KÖSZÖNTŐ Nincs lelke annak a településnek, amelynek nincs temploma! Ha ideológiai alapon az ateista diktatúra idején meg is próbálkoztak úgy felépíteni egy-két várost, hogy nem építettek a településre templomot, mihelyt felszabadultak az elnyomás béklyójából, a lakosok azonnal spontán módon templomépítésbe fogtak (pl. Tiszaújváros). Harminc éve épült fel a győri Szentlélek-templom. Egy kicsit ez is az így felépült templomok közé sorolható. Hála Istennek, sokan ünnepelhetnek még ma az évforduló kapcsán azok közül, akik részesei voltak a templomépítés csodájának! Nagy ajándék a templomépítés mind a közösség, mind az építést vezető lelkipásztor életében. Ugyanis nem sokaknak adatik meg ez a lehetőség. Emlékszünk, a Szentírásban arról olvasunk, hogy a zsidó nép szent királya, Dávid templomot szeretett volna építeni az Űr ládájának, de minden érdeme ellenére neki ez nem adatott meg. Csak fia, Salamon, aki követte őt a királyi trónon, ő építhette meg (vö. IKir 17). A templomépítés feltétele, de velejárója is, hogy erős hívő közösség alakuljon ki az építkezés kapcsán. Ezt sokan nagy élményként élték meg akkor, de ennek még ma is számtalan jelét láthatjuk a plébánia életében. Kívánjuk, hogy ez az összetartás, amely a pünkösdi Lélek által valósult meg akkor a közösség tagjai között, kísérje ma is mindennapjaikat a plébániai és a családi életben egyaránt! Gyakran éljék meg a Lélekben való erősség örömét! Biztosak vagyunk abban, hogy a Lélekben való örvendezés csak ott valósul meg, ahol az egyének is nyitottak a Szentlélek ajándékaira, a hitben, a reményben és a szeretetben való növekedésre, vagyis az életszentségre. Ennek alapja az eucharisztikus áldozat gyakori ünneplése, amely erőt és örömöt ad Isten országának építéséhez. Kívánjuk, hogy e plébánia tagjai szívesen áldozzanak időt és erőt templomuk építésére, legyen az maga a plébánia közössége, vagy a kőből épült templom, vagy legyen az a saját testük temploma, amelyről Szent Páltól tudjuk, a Szentlélek temploma (IKor 6,19)! A templomépítő Plébános atyára pedig kérjük Isten gazdag áldását! Legyen ez a templom sokáig az ő lelkipásztori buzgóságának is a jele, de legfőképpen az a megszentelt hely, ahol Isten népe gazdagodni tud az egymás és az Isten iránti szeretetben. Az embernek legyen hála. Istennek pedig örök dicsőség! Győr, 2017. május 5. Dr. Veres András, győri megyéspüspök BEVEZETŐ GONDOLATOK A PLÉBÁNOSTÓL Kedves Olvasó! Te, aki e könyvet most talán rendkívüli várakozásokkal veszed a kezedbe, ne keress benne különleges dolgokat, az elmúlt harminc év pontos kronológiáját, a templom építését, életét és a belőle fakadó intézményeket illetően. Vannak részek, amelyek csodálatos precizitással és sok utánajárással készültek iíjú segítőm, Biczó Zalán fáradhatatlan kutatása folytán. Ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki neki a magam és mindannyiótok nevében, hogy ezen áldozatos munka gyümölcse a feledés homályába merülés utolsó pillanatában rögzítette és összegyűjtötte mindazt, ami itt történt e röpke időben. Harminc év nem nagy idő, de ha Isten kegyelmének erejével megtermékenyül, csodálatos dolgok születhetnek. Egy olyan korban indult a templom építése, amikor a megannyi kudarcba fulladt próbálkozás után fel is adhattuk volna a reményt. A kommunizmus utolsó évtizedében a görcsös hatalmi erőfitogtatást lehetett nap mint nap megtapasztalni azon, ahogyan újból és újból elodázták az építés engedélyezését. A másik oldalon már érezhetők voltak a diktatórikus rendszer összeomlásának jelei, így nem szűntünk imádkozni és kérni, hogy egy új városrész ne maradjon templom, Isten háza nélkül. Közben a párizsi tanulmányaimat lezáró életre szóló szentföldi zarándoklat és annak csúcsaként az Utolsó vacsora termében elmélkedéssel eltöltött idő eldöntötte a legfontosabb és a későbbiekben mindent meghatározó kérdést: az épülő Isten háza a Szentlélek hajléka lesz, ahol az oltáriszentségi Jézus megkülönböztetett helyet és szerepet kap. Ferences idegenvezetőnk az Utolsó vacsora termében elmondta, hogy keresztény életünk