A Lengyel Gyula közgazdasági szakközépiskola jubileumi évkönyve 1915-1990 [antikvár]

„Keserves és hosszú az út a léttől a megismerésig, a megismeréstől a fölismerésig. A megismerés üdvözítő módja nem a megfogalmazás, hanem a teremtés." Szilágyi Domokos KÖSZÖNTŐ TISZTELT JUBILALO ISKOLÁNK! Mindig megható, tiszteletet parancsoló és érzelemgazdag esemény a múlt megbecsülendő értékeit, emlékeit felidézni, ünnepelni. Alkalom arra, hogy tisztelegjünk elődeink előtt, hogy felméijük egy-egy hosszabb időszak munkájának eredményeit. Köszönetet mondjunk azoknak, akiknek tette által váltak a mindennapi tevékenységek — a Szilágyi Domokos tragikus sorsú erdélyi költő megfogalmazta „teremtés"-sel megőrzendő múlttá, gazdag jelenné és adnak reményt a holnapnak. Iskolánk 75 éves. Ha emberi mértékkel mérünk, egy emberéletnyi idő óta látja el feladatát: nevel, oktat. Amikor az iskola tantestülete és diáksága elhatározta a háromnegyed évszázados múlt megüimeplését, azt a célt tűzte maga elé, hogy az évforduló legyen emlékezetes része életünknek, szép emlék mindazoknak, akik iskolánkban tanítottak, dolgoztak, tanultak, vagy teszik ezt éppen ezekben az években. A jubileum alkalom a visszatekintésre, a történtek és a végzett munka, az erkölcsi és a tárgyi alapok összegzésére, s ezen túl a jelenre építhető jövő tervezésére. Ez a múlt értékei felé való tudatos fordulásnak is tekinthető, hogy abból újabb erőt merítve küzdjünk tovább nemes céljaink eléréséért. Az elődök szakmaszeretete és elkötelezettsége ma is követendő példa számunkra. Tisztelettel és örömmel idézzük meg életük sorsfordulóit, gondolataikat és éhnényeiket ebben az évkönyben is. Ugyanakkor örömmel mutatjuk be mai iskolánkat, beszámolunk újabb hagyományainkról, melyekről reméljük, hogy hosszú életűek lesznek. Bízunk abban, hogy képesek voltunk" vagyunk és leszünk olyan közösséget kovácsolni, ahol az együvé tartozás nemcsak a diákévekre, hanem a tanítványok egész életére szól. Minden törekvésünk arra irányul, hogy létre tudjon jörmi az egymás sorsával törődő és az iskolához ragaszkodó „öreg keristák" és fiatalabb „Lengyelesek" nagy családja. S ez a nagy család köszönt ma Téged, jubiláló iskolánk! Minden kor i^ú nemzedéke szeretne nagyot, maradandót alkotni. Ez feszült elődeinkben, ez munkálkodik bennünk is. Az Ünnep hagulata is pezsdítse azt a jó szellemet, amely