Bővebb ismertető
ISKOLÁNK MÚLTJÁBÓL
130 EV A FERENCVÁROSBAN
A régi idők
A Ferencvárost a Vámház körút, az Üllői út, a Határ út, valamint a Duna és a Ráckevei Duna-ág határolja. Kerületünk a közepes, vagy annál egy kicsit kisebb budapesti kerületek közé tartozik. Területe 12,5 km^, megközelítőleg ugyanakkora, mint a szomszédos Pesterzsébeté. Lakosainak száma 70-75 000 fő.
Alexikonok, ismeretteij esztő művek szerint ezen a területen a középkorban a Szentfalva nevű település helyezkedett el, amelyet 1403-ban említenek először az oklevelek. Ha azonban régi okleveleink legkiválóbb ismerőjének, Györffy Györgynek fellapozzuk az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzáról írt összefoglalója IV. kötetét, akkor azt találjuk, hogy Szentfalva és így a Ferencváros történetét még korábbra visszavezethetjük: a 13. század közepétől ismerjük Szenterzsébet települését, amely valószínűleg azonos a késóTíbi Szentfalvával. Ennek bizonyítéka, hogy egy 13. századi szenterzsébeti oklevél hátára a 15. században kézírással feljegyezték: „hogi zentfalvaiak vammal tartoznak". A Ferencváros történetét tehát attól az oklevéltől számíthatjuk, amely arról szól, hogy Szenterzsébeti Póka 1258-ban Kisgyálon vett földet. A település első temploma a mai Boráros tér déli oldalán állhatott.
Szenterzsébet/Szentfalvát a törökök 1526-ban elpusztították. A másfél évszázados török uralom után a falu területét Pest városa kapta meg a kamarától. A Kálvin téri városkapu közelében, a mai Erkel utca környékén 1786-ig városi temető működött. A várostól távolabb, a mai Boráros tér környékén 1716-ban Pest városa ingyenes telkeket osztott mezőgazdasági művelésre. Ez a kedvezmény sokakat csábított letelepülésre - a hajdani Szentfalva területe benépesült, lakói 1733-ban már saját bírát is választottak Pindner Mátyás téglavető mester személyében. 1731-től a pesti reformátusok is itt kezdték meg intézményeik kiépítését. A 18. század végére a mai Nagykörútig teijedő terület (a Belső-Ferencváros) teljesen beépült kertes házakkal. A Kecskeméti kapu