A Madách Imre Gimnázium évkönyve 1995-1996 [antikvár]

Részlet a könyvből: A Madách Imre Gimnázium történetének kezdetei egybeesnek Budapest világvárossá fejlődésével. A lakosság számának növekedése, a külső kerületek benépesülése, a kapitalista gazdaság fejlődése egyre sürgetőbben vetette fel az igényt az iskolázottságra, a korszerű általános műveltségre. Budapesten 1881-ben öt egyházi gimnázium működött; a világiasabb, nyitottabb, liberálisabb szellemű polgári, kispolgári rétegek számára kívánatos volt egy új gimnázium indítása. Az alapító okirat 1881. május 12-én kelt Trefort Ágoston kultuszminisztersége idején, s ezzel létrejött a főváros első állami gimnáziuma -a VII. ker. Magyar Királyi Főgimnázium elnevezéssel. Az első évfolyamra 106 kisdiákot vettek fel, egy helyett két osztályt kellett indítani. Az első igazgató Köpesdy Sándor volt, s vele együtt három tanárt is kineveztek. Az új iskolának állandó helye még nem volt, ideiglenesen a Klauzál utca 10. szám alatt helyezték el. Végleges otthonukat - a Bobula János tervezte klasszicista épületet - 1893 januárjában avatták fel. Gimnáziumunk alapításától kezdve népszerű és tekintélyes iskola lett: 1900 és 1920 között a 16 osztályban 1000 gyerek tanult, így az osztályok létszáma 60 fő vagy annál is több volt. Fokozatosan vált nyolcosztályos gimnáziummá. Az első érettségi vizsgát 1890-ben tartották 40 tanulóval (azóta 12 495 diák érettségizett iskolánkban). Nevelési elveivel, oktatási szellemével kielégítette a környező lakosság műveltségi törekvéseit, felemelkedési ambícióit. „Okos mérséklet, amely nem büntet, hanem javít, szigorú és pontos felügyelet, mely megakadályozza és elhárítja a bajt" - vallotta a tantestület. Elismerés és dicséret, szeretettel párosult szigor, felekezeti türelem, újat kereső oktatómunka jellemezte a gimnáziumot, s ezt az indulás éveiben kialakított szellemet máig követendő hagyománynak tartjuk. Jelentős esemény volt az iskola életében, amikor felvette nagy tragédiaköltőnk, Madách Imre nevét 1921-ben, hogy „az ifjúság nagyjainak emlékéből erőt és buzdítást merítsen". A névválasztást az alábbiak indokolták: „A jónak és rossznak örök küzdelmében a jó, mint az ember alaptermészetében rejlő, végre is legyőzhetetlen; és hogy nem a rideg materiális tényezők, hanem az eleven hit, a lélekfrissítő eszmék, a nemes illúziók harmonikus egysége adják meg az embernek a való értékét" A klasszikus nyelvi kultúra ápolása mellett mindenkor kiemelkedett a természettudományok szeretete. A tehetséges tanulók képzésében nagy szerepet játszott az 1888-ban megalakult önképzőkör. Az 1924-től kezdve évenként megrendezett országos középiskolai tanulmányi versenyen diákjaink rendszeresen az élvonalban szerepeltek. Országos hírű színjátszó csoportunk volt 1953 és 1956 között, amely előadta a teljes Bánk bánt és 1954-ben Az ember tragédiáját. Az utóbbi úttörő vállalkozás volt, mert hosszú évek óta nem szerepelt a Tragédia az ország színházaiban. E hagyományt 1967-től a Thália Stúdió folytatta szép sikerrel. Vegyeskarunk is van 1973 óta - hamarosan az élvonalba kerültek, szinte minden évben elnyerik Az év kórusa címet. Az 1945-ös fordulatot követő években a gimnázium sorsa kritikussá vált, megkezdték az általános iskolai osztályok kiépítését, s 1951-ig 25 osztály működött.