A Madách Imre Városi Könyvtár évkönyve 2004 [antikvár]

városunk múltjából Hausel Sándor Régi gyarmati füstfatagók * Arcok, történetek a balassagyarmati kéményseprés múltjából Földi pályánk egés\folyta Nem egj/éb, mint védelem: Há^kókban, palotákban Segítségünk ott terem. Ha lobogva kandallóból A vés^s láng kirohan, Megvívunk a füstöt^nnel S oltunk, míg csak s^kra van. S mint a villám sebbel-lobbal Máskunk meg kéményt, kürtöt: Megvetjük a tűs^ps^hpot, A sírunkká lehetőt.' A XIX-XX. századi naptárak újévköszöntő versikéiből sohasem hiányoztak a kéményseprők, akiknek fontos, közérdekű, veszélyes, ugyanakkor szinte állandó társadalmi érintkezésekkel teli munkáját foglalták össze e rigmusok. Jóllehet a mai előadás egy a rendszeres honismereti rendezvények közül, de úgy vélem nem tévedek, ha egy szokatlan dolgot most itt az elején illik megindokolnom. Nevezetesen, hogy miért vagyok kéményseprő ruhában. Nekem három indokom van rá: az egyik, hogy ez tulajdonképpen nem annyira szokatlan, hiszen biztosan láttak már reneszánsz vagy régi zenét előadó művészeket, akik többnyire korabeli öltözékben szólaltatják meg műsorukat. Miért ne lehetoe akkor egy helytörténeti témát előadó is az alkalomnak megfelelő ruhában? De van egy időszerű indokom is: ma a kör év végi, záró összejövetelét tartjuk, amely ha tartalmában meg is tartja komolyságát, formájában miért ne lehetne könnyed, mint általában az évbúcsúztató események? De igazából a harmadik indokom miatt van rajtam és ez nem más, mint az elmúlt századok és napjaink kéményseprőmesterei előtt a tisztelet lerovása. A kéményseprő-mesterség nem régi keletű, ha olyanokkal hasonlítjuk össze, mint mondjuk az ács, a szakács, vagy a kovács. Az európai városfejlődésnek azon a fokán jelent meg, amikor a lakóházakat füstmentessé kívánták tenni; és ez a XI-XII. század, a helyszín pedig Észak-ItáHa. A kéményes házak lassan terjedtek el. * A Madách Imre Városi Könyvtár Honismereti Körének karácsonyi összejövetelén 2004. december 14-én elhangzott előadás jegyzetelt szövege. Itt mondunk köszönetet a Nógrádi Tüzeléstechnikai Kft.-nek és vezetőjének, Szklenár Józsefnek, hogy anyagiakkal támogatták kötetünk megjelenését. ' Szulovszky János: Presztízs és propaganda, avagy a folklór mint konfliktusoldó eszköz. In: Rendi társadalom - Polgári társadalom 3. Salgótarján, 1989. 315. p. A cikk folyamán - és az egész kiadványban - az idézeteket dőlt betűvel, idézőjel nélkül írjuk, (a szerk.)