A magyar Belényes és környéke [antikvár]

Gyermek voltam, elsős gimnazista. Osztálytársaim vígan futkorásztak a minden oldalról épületekkel körülvett intézeti udvaron: fogót, hunyót játszodtak. Visító hangjuk visszhangzott a környéken. Csak románul beszéltek; a belényesi "Samuil Vulcan" (Vulcan Sámuel) intézet területén szigorúan tiltva volt a magyar nyelv használata. Gyermeki létem nem tűrte a közömbösséget, tevékenységi ösztönöm játékára kényszerített. Rohanva mentem le a lépcsőkön, hogy osztálytársaim engedélyét kikérve, én is résztvehessek a játékban. -Te nem játszasz! - válaszolta erélyesen az egyik osztálytársam. -Miért? - kérdeztem meglepődve. - Nekem is van jogom a játékhoz!