A Magyar Kegyestanitórend Budapesti Gimnáziumának értesitője az 1932-33. iskolai évről [antikvár]

A MŰVELŐDÉS ESZMÉNYE EGY XVII. SZÁZADBELI UTÓPIÁBANCampanella Tamás a barokkba áthajló késői renaissance legérdekesebb alakjai közé tartozik. Filozófus, természetbölcselő, asztrológus, történész, költő és forradalmár volt egy személyben. Színes, drámai fordulatokban gazdag életfolyása, mely az inkvizíció börtönéből pápák, szentek, államférfiak és fejedelmek barátságába emelte őt, csak fokozzák egyéniségének varázsát. Kortársainak egy része magasabbrendű lényt látott benne és bámulattal hajolt meg sokoldalúsága, rengeteg tudása és lázas tennivágyása előtt. Ő maga titánnak, prófétának, Mózessel, Solonnal, Mohameddel, sőt Krisztussal egyenrangú törvényhozónak érezte magát, aki arra született, hogy a hatalom, bölcseség és szeretet háromságának jegyében megszabadítsa az emberiséget három főbajától: a zsarnokságtól, szofisztikától és képmutatástól, illetve ezek közös szülőanyjától, a tudatlanságtól. Lényében csakugyan volt valami rendkívüli, ami magasan kortársai fölé emelte. Műveiben lépten-nyomon a lángész felvillanásaival és a jövő szemléletébe mélyedt prófétalélek vízióival találkozunk.