A Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége kézikönyve [antikvár]

2000-ben volt öt éve, hogy megalakult a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetsége az első ernyőszervezet a képző- és iparművészeti egyesületek közül. Egy ilyen szerveződési forma nem volt teljesen ismeretlen a magyarországi gyakorlatban, ha figyelembe vesszük, hogy az 1934-ben megalakult Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége által megfogalmazott Memorandumban a szervezet, mint: az összes művészegyesületek" szervezetének kerül megemlítésre. Akkor tizennyolc önálló egyesület hozta létre azt a szövetséget, amit ma ernyőszervezetnek neveznénk. Közülük néhányat fontosnak tartunk megemlíteni: Arcképfestők Egyesülete, Képzőművészek Új Társasága, Magyar Akvarell és Pasztellfestők Társasága, Magyar Képzőművészek Egyesülete, Magyar Képzőművésznők Egyesülete, Magyar Rézkarcolók Egyesülete, Szinyei Merse Pál Társaság, stb. A második világháború után 1945 és 1949 között több egyesület rövid időre újra megkezdi működését. 1949-ben egy belügyminisztériumi rendelet értelmében az akkori politikai hatalom minden egyesület működését felfüggeszti, majd szovjet mintára, miként a többi kelet és közép-európai országokban létrehozza a központosított művészeti szövetséget (képzőművészet, zene, irodalom, színház, fotó, stb.) Az 1989 évi rendszerváltozáskor az újonnan megalkotott Egyesülési Törvény lehetővé teszi, hogy a jogi személyiséggel rendelkező egyesületek is létrehozhassák saját szövetségeit (13. §). 1990-ben a Magyar Zeneművészek Szövetsége helyében megalakul a Magyar Zenei Tanács, mint ernyőszervezet.