A Magyar Kodály Társaság Hírei 2000/1. [antikvár]

Részlet: 33 éve hangzott el itt a sírnál Szabolcsi Bence ajkáról az első búcsúztató, s most ismét itt állunk, hogy megemlékezzünk a gyémánt kemény jellemű nagy magyarról, aki másokra költötte dús élete kincseit. Szigorú tisztességével, igényességével, emberségével és személyiségének sugárzó erkölcsi súlyával tekintélyt vívott ki itthon és külföldön egyaránt. Sok talentumot kapott, s azokat mind kamatoztatta közössége - népe - javára. Sok nyelvet beszélt, fantasztikus memóriájáról, hatalmas tudásáról és műveltségéről legendák szólnak, mint ahogy sokan mesélnek titokban ajándékozó, segítő jóságáról is. "Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s az aki ezt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője."- írta. Hát ilyen jótevők volt nekünk, magyaroknak Kodály Zoltán.